Az alapítvány önkéntesei 15-25 év közötti diákoknak tartanak 90 perces interaktív órákat zsidóságról és toleranciáról, tabuk nélkül. "Amikor egy érettségi előtt álló osztályban beszélgettünk a magyarországi holokauszt áldozatainak számáról, volt egy érdekes és mélyebb vitám - emlékszik vissza egyikük, a korábban hét éven keresztül foglalkozásokat tartó Szilágyi Gergely. - Többen megdöbbentek, valaki viszont azt kérdezte, hogy miért erről beszélünk a kommunizmus áldozatai helyett. Próbáltuk a helyén kezelni a kérdést, hogy ez nem áldozatszámverseny. Tanulságos volt, ahogyan egy 17-18 éves fiatalt a szülők vagy a tanárok sava marta."
| ||
Kérdőjelek pontok helyett
2001-ben, az április 16-i holokauszt-emléknap bevezetése után született meg a Haver létrehozásának gondolata. "Az első emléknapon a Frankel zsinagóga programján túlélőkkel beszélgethettek gimnazista korú diákok. Önkéntesként voltunk ott, és úgy láttuk, ez jó kezdeményezés - mondja Fritz Zsuzsa kuratóriumi tag, aki öt társával alapította meg a Havert. - Volt elképzelésünk arról, hogyan lehetne érdekesen, párbeszédeket beindítva oktatni, mivel részben a szarvasi (JDC Lauder Nemzetközi Zsidó Ifjúsági Tábor - B. N.) társaság jött össze, ahol informális oktatással is foglalkoztunk." A formálódó kuratórium szakmai segítséget kért pénzügyi és kommunikációs területen, alapítónak dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbit kérték fel. Az induláshoz szükséges minimális pénzt maguk adták össze, illetve támogatáshoz is jutottak.
"Eleinte mindent mi csináltunk. Szépen, lassan nőtte ki magát az alapítvány - mondja Fritz Zsuzsa. - Hosszú folyamat volt az is, amíg kitaláltuk, hogyan érdemes a zsidóságról oktatni. Kérdőjeleket szerettünk volna tenni a pontok helyére, és lenyesni a sztereotípiákat arról, hogy a zsidóság egyenlő a holokauszttal és az antiszemitizmussal." Eleinte az internetről és a telefonkönyvből tájékozódva keresték meg az iskolákat. "Az emléknap miatt számítottunk arra, hogy szükség lesz ránk, és ez beigazolódott. Elkezdtek kézről kézre adni minket." A kezdeti folyamat Fritz Zsuzsa szerint izgalmas volt, de nem egyszerű. "Sok esetben ellenséges hangulatba futottunk bele, amit nem mindig tudtunk kezelni. Sok tapasztalat és beszélgetés kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, mire és hogyan érdemes reagálni."
"Ahhoz, hogy a missziónk alapján tudjunk működni, és képesek legyünk elérni a céljainkat, sok mindent kell tenni. A diákokkal való találkozás egy hosszú folyamat végső pontja" - magyarázza Cernov Mircea, a Haver ügyvezetője. - Ennek alapvetően két feltétele van: egyrészt az aktív és képzett önkéntes oktatási stáb, másrészt a visszajelzések alapján folyamatosan fejlesztett és frissített informális oktatási anyag." Az informális módszer Cernov szerint más légkört teremt, mint az itthon legelterjedtebb top-down szemléletű oktatás. Az iskolai pályafutásából mindenki számára ismerős "tanár beszél, diák hallgat" típusú felállással szemben ebben a keretben minden résztvevő párhuzamosan tanít és tanul. A foglalkozás hangulatától függően a szerepek dinamikusan változnak.
A Haver az esetek körülbelül negyven százalékában megy vissza olyan helyre, ahol már korábban is járt, gyakran a Civil Kurázsi elnevezésű, középiskolásoknak szánt, szociális érzékenységet fejlesztő program keretében. Ilyenkor több civil szervezet együtt érkezik az osztályokba - köztük a Haver, de részt vesz a programban a Labrisz Leszbikus Egyesület, a Város Mindenkié Csoport vagy a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület. "Közösen megyünk, nem lehet kihagyni egyik csoportot sem. Nagyobb hatásfokkal tudunk együtt dolgozni, amikor mind ugyanazt üzenjük" - mondja Kövesi Györgyi, a Civil Kurázsi koordináló pedagógusa.
A Vidékfejlesztési Minisztérium Közép-magyarországi Agrárszakképző Központ - Bercsényi Miklós Élelmiszer-ipari Szakképző Iskola április végén hívta el egész délelőtt tartó programra a Civil Kurázsi partnerszervezeteit. "A NANE-val kerültem kapcsolatba, ők ajánlották nekünk a Civil Kurázsit. Amikor megláttam a foglalkozások témáit, nagyon megörültem. Sajnos nálunk jellemző a kirekesztő gondolkodás" - mondja Kovácsné Toldi Ildikó, az iskola ifjúságvédelmi vezetője. A Bercsényiben csütörtökönként 45 perces Agora programokat tartanak, hogy a gyerekek a szokásos tanórákon kívül más programmal is találkozzanak az iskolában. "Szeretnénk jobban kinyitni a világukat, más szellemiséget mutatni azon kívül, amit ismernek - fogalmaz Gál Ferenc főigazgató. - A nálunk tanuló diákok közül sokan nehéz családi hátérrel rendelkeznek, szűk a mozgásterük, kevés a szórakozási lehetőségük."
Másság, azonosság
Kovács Mónika, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense szerint a középiskolások általában nem tudnak semmit a zsidóságról. "A magyar iskolákból nagyon hiányzik a kisebbségekről szóló oktatás. Ha előfordul, sokszor egzotikumként, idegenként jelennek meg a 'más' csoportok. A Haver tagjaival való találkozás ideális lehetőség az előítéletek csökkentésére: az órákon a másság mellett az azonosság is jelen van, mivel átlagos fiatalok oktatnak."
Szilágyi Gergely sokszor találkozott azzal a jelenséggel, hogy a diákok a Haver óráin látnak először "igazi" zsidót. "Általában olyasmit kérdeznek, hogy tényleg minden zsidó bankárként dolgozik-e? Sokszor találkoztunk érdeklődő és nyitott diákokkal, de ugyanígy súlyosan előítéletes, akár nyíltan rasszista vagy antiszemita háttérből érkező, minket direkt provokáló gyerekekkel is. Voltak, akik úgy ülték végig a foglalkozást, mintha osztályfőnöki lenne. 'k kinyílhattak később, vagy maradhattak az amőbánál is. Ez sokszor azon múlik, hogy az oktatók és a diákok között megvan-e a megfelelő kémia."
"Sokszor hiányos információn alapul az is, amit tudnak a diákok. Direkt vagy nem, félreértésekkel és csúsztatásokkal érvelnek" - mondja Tordai Bence, a Haver oktatásiprogram-koordinátora, s példaként a magyarországi zsidóság arányára vonatkozó kérdést említi. Az osztályokban általában félmilliótól 2 millióig zajlik a tippelés. (A felmérések 70 és 120 ezer közé teszik a magyarországi zsidók számát - B. N.) A téves információk mellett probléma az is, hogy a zsidóság tabunak számít. "A gyerekek nem merik kimondani, hogy 'zsidó', nehogy megbántsák a foglalkozás vezetőit. A legnagyobb baj a pasz-szivitás. Ha a cselekvést az apátia váltja fel, azt sokkal súlyosabbnak értékeljük a rossz érveknél - ha vita indul tabutémában, akkor elértük a célunkat." Fritz Zsuzsa szerint sokat jelentett az önkéntesek személyes példamutatása is. "Amikor a diákoknál nem sokkal idősebb srác teljes természetességgel megkérdezi az osztályt, hogy szerintük ő zsidó-e, az nagyon hatásos lehet. "riási élmény volt látni, ahogyan a diákok a feszengő, szexuális felvilágosítás óra hangulatból feloldódtak. Rájöttek, hogy itt lehet viccelődni azzal, hogy valaki zsidó, és maga a szó sem feltétlenül bántó."
Az alapítvány nem megy oda, ahova nem hívják. "Visszautasítással azokban a ritka esetekben találkozunk, amikor a kapcsolattartók időpont-egyeztetés után, felsőbb nyomásra hivatkozva mondanak le egy órát" - mondja Tordai.
Szilágyi Gergely szerint erősen befolyásolja a gyerekeket a tanárok mentalitása. "Nem az számított, milyen a környék, mennyire elit a gimnázium. Rossz érzésekkel mentem például egy egyházi iskolába - az előítéletek ellen küzdőknek is vannak előítéleteik -, de sok nyitott és igazán érdeklődő diákkal találkoztam. Ahol viszont a tanárok az egészséges szkepszist hangsúlyozták a foglalkozás előtt, az nem javított a helyzeten."
Van, amikor "funkcionális" okokból, máskor értékalapon hívják el az alapítvány munkatársait, de a legtöbben mégis a holokauszt-emléknap környékén keresik meg őket.
Azonban az alapítvány nem tanít a holokausztról anélkül, hogy a zsidóságról és a megfelelő háttérről tanított volna - ez a kezdetektől fogva alapelv. Kovács Mónika szerint azért veszélyes, ha a zsidóságról csak az emléknapon esik szó, mert a népirtás részleteinek megismerése védekező reakciókat és áldozathibáztatást válthat ki a többségiekből. Cernov Mircea szerint a legfőbb probléma, hogy kötelező témaként jelenik meg, de nincsen kontextusban. "Kutatásokban visszaköszön, hogy a társadalom nagy része szerint így is túl sokat beszélünk a holokausztról. A 2012-es nemzeti alaptanterv (NAT) sok mindent kér a tanároktól, és jó, hogy van emléknap, a feltételeket viszont nem teremti meg."
Mennyien, mennyiből?
Tavaly nyolc kuratóriumi tag mellett 24 önkéntessel, 8 pro bono munkát végző szakemberrel, egy teljes és egy részmunkaidős alkalmazottal működött a Haver, 3000 középiskolást és 200 főiskolai vagy egyetemista hallgatót értek el. Az alapítvány az oktatási intézményekből kilépve fesztiválokon, szakmai fórumokon és nemzetközi programokon is részt vesz. Az elmúlt tíz évben körülbelül 40 ezer diákkal találkoztak 180 oktatási intézményben, az ország 20 helyszínén. A Haver hazai és nemzetközi szervezetekkel együttműködve az oktatási tevékenység mellett közösségfejlesztéssel, kapacitásépítéssel, elemzések készítésével, oktatók és fiatal vezetők képzésével is foglalkozik. Mintájára már elindult egy romániai és szerbiai csoport, illetve az Uccu Roma Informális Oktatási Alapítvány is.
Az alapítvány működése az intézményi és magántámogatásoktól függ. Tavaly a költségvetés körülbelül 25 százaléka folyt be saját bevételből (tréningekből, tanácsadásokból és egyéb térítéses szolgáltatásokból), a maradék 75 százalék pedig hazai és nemzetközi pályázatokból, illetve a magántámogatásokból.
