A család mágikus védettsége

  • Kálmán C. György
  • 2012.09.17 07:09

Első változat

Aki irtózik a kígyóktól, pár hetes kezelés után akár vígan simogatja a hüllőket; aki fél kimenni az utcára, annak bizonyos gyakorlatok sűrű ismételgetése után hamar elmúlhatnak a félelmei.

Az ember nemcsak önmagáért felelős, hanem a hozzá közelállókért – családjáért, szeretteiért, barátaiért, kollégáiért – is; legalábbis oda kell figyelnie, mit tesz, mit beszél az illető, és segítenie kell, ha segítségre szorul. Éppen ezért tisztelettel kérem azokat, akiket érint, hogy győzzék meg Balog Zoltán minisztert, érdemes újra átgondolni mindazt, amit a „családi erőszak” tárgykörében legutóbb mondott, s ez persze vonatkozik azokra is, akikkel erről megegyezett. A miniszter szerint „a család szó olyan értéket képvisel, amelyhez nem szeretnének »negatív töltetet« társítani, ezért a büntető törvénykönyvbe »együttélési« vagy »kapcsolati erőszak« megnevezéssel emelnék be az új tényállást”.

Mármost vannak olyan szavak, amelyeket bizonyos kultúrákban nagy tisztelet övez; annyira szent vagy félelmetes dolgokat jelölnek, hogy nem is szabad kimondani őket, mert puszta elhangzásuk megszentségteleníti a jelöltet, vagy a felidézés valóságossá teszi azt, amire utalnak. Ilyen a Mindenható neve bizonyos vallásokban; de tudvalévő, hogy a medve szót is azért vette át a magyar valamely szláv nyelvből, hogy körülírja ezt a rettentő állatot (és a szláv szó maga is az igazi, kimondhatatlan név helyett állt, „mézlátót” jelentett). Vannak utónevek – a régi magyar névadásban csakúgy, mint például a zsidó vallásban –, amelyeket azért kap a gyermek, hogy az ártó szellemeket, a Halál Angyalát vagy bármilyen negatív erőt távol tartson. A káromkodás azért számít bizonyos kultúrákban bűnnek, mert a megszentelt, óvott, védett nevet méltatlan kontextusba helyezi, a sárba rántja – s ezzel mintha azt is, amire a név referál, meggyalázná.

Balog miniszter tehát szeretné megőrizni „család” szó pozitív töltetét, ezért mintegy káromlásnak tekinti, ha a szóhoz kellemetlen jelentésű szavak társulnak. Lehetne helyettesíteni a szót afféle védőszavakkal vagy körülírással – a „párkapcsolati erőszak” azért nyilván nem egészen jó, mert például ha Ferit apja veri, és sír a Feri, vagy ha hazajön a duhaj, és szétüt élettársa/házastársa szülei között, az nehezen volna a „párkapcsolat” kategóriája alá szuszakolható.

Igazán nem akarom ismételni mindazt, amit kilenc évvel ezelőtt erről a szómágiáról írtam, ezért az élcelődés helyett megpróbálok kiutat mutatni. A magyar pszichiátriának amúgy is jelentős eredményei vannak, és most már széles körben közismert a deszenzitizálás (érzéketlenné tevés) módszere. Aki irtózik a kígyóktól, pár hetes kezelés után akár vígan simogatja a hüllőket; aki fél kimenni az utcára, annak bizonyos gyakorlatok sűrű ismételgetése után hamar elmúlhatnak a félelmei. Higgye el Balog Zoltán, el fog férni egymás mellett a „család” és az „erőszak” szó, a probléma megoldható. Nem mondom, ehhez le kell győzni bizonyos gátlásokat, még az is lehet, hogy a vallásos-mágikus világkép szenved némi csorbát, de korántsem lehetetlen. Megéri.

Neked ajánljuk