A mindentudók magánya

  • Kálmán C. György
  • 2012. október 1.

Első változat

Mindnyájan félünk a szellemi hanyatlástól – a bölcs emberek kérik is, hogy mások figyelmeztessék őket erre.

Régi könyvekben nagy bölcsességek vannak.

„– Szóval, kedves Gil Blasom – folytatta a főpap –, egyvalamit föltétlenül elvárok tőled: ha észreveszed, hogy tollam fárad, kifejező erőm csökken, ne mulaszd el figyelmeztetni rá. E tekintetben önmagamban nem bízhatom, a hiúság könnyen megtéveszthet. Az ilyesmi észrevételéhez elfogulatlan elme kell. Téged szemeltelek ki e célra, tudom, hogy értelmes vagy, ítéleted el fogom fogadni.” (Alain-René Lesage: Gil Blas de Santillana históriája [1715]. Ford. Kolozsvári-Grandpierre Emil)

Talán tudatosan, talán nem, de a granadai érsek szavait ismételte Szentágothai János, az anatómia kiváló tudósa, amikor a rendszerváltás után parlamenti képviselő lett (az MDF színeiben). Mint egy interjújában elmondta, megkérte kollégáit és barátait, azonnal adják tudtára, ha azt tapasztalják, hogy értelme hanyatlik, gondolkodása, szelleme már nem a régi.

Mi tagadás, mindnyájan rászorulunk efféle kontrollra.

Furcsák, kiszámíthatatlanok az ember asszociációi, valahogy a granadai érsek és Szentágothai professzor jutott az eszembe, amikor azt olvastam, hogy Pálinkás József fizikus, az MTA elnöke a közgazdász-vándorgyűlésen „beszélt az iPhone5-jelenségről is. Szerinte az, hogy emberek képesek voltak éjszaka sorban állni egy bolt előtt csak azért, hogy egy néhány milliméterrel vékonyabb telefont megvegyenek, azt jelzi, hogy ezek az emberek elszakadtak a valóságtól. Úgy vélte, az anyagi növekedés, a folyamatos GDP-növelés helyett új célok kellenek, az innováció lehet a fenntartható fejlődés pillére.” (Kommentár ehhez itt.)

Szabályozni, intézményesíteni a visszajelzéseket nyilván nem lehet – aligha állíthatunk minden közszereplő mellé egy-egy jó szemű pszichiátert, empatikus lelkigondozót, szelíd szavú tanácsadót. Pedig, látjuk, milyen sokaknak szükségük lenne a halk, meggyőző figyelmeztetésre. Ha például valaki azt kezdi gondolni, hogy a társadalmi, szellemi, politikai, tudományos élet valamennyi zegében-zugában remekül kiismeri magát, és bármiről fontos mondanivalója van – ez elég biztos jel. Vagy… bele sem merek gondolni: ha ezeknek az embereknek már megbízottjaik, erre kifejezetten felkért ismerőseik nincsenek is – jóakaratú kollégáik sincsenek? Ne adj' isten: családjuk, barátaik?

Szörnyű magányos élet lehet ez.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.