A mindentudók magánya

  • Kálmán C. György
  • 2012. október 1.

Első változat

Mindnyájan félünk a szellemi hanyatlástól – a bölcs emberek kérik is, hogy mások figyelmeztessék őket erre.

Régi könyvekben nagy bölcsességek vannak.

„– Szóval, kedves Gil Blasom – folytatta a főpap –, egyvalamit föltétlenül elvárok tőled: ha észreveszed, hogy tollam fárad, kifejező erőm csökken, ne mulaszd el figyelmeztetni rá. E tekintetben önmagamban nem bízhatom, a hiúság könnyen megtéveszthet. Az ilyesmi észrevételéhez elfogulatlan elme kell. Téged szemeltelek ki e célra, tudom, hogy értelmes vagy, ítéleted el fogom fogadni.” (Alain-René Lesage: Gil Blas de Santillana históriája [1715]. Ford. Kolozsvári-Grandpierre Emil)

Talán tudatosan, talán nem, de a granadai érsek szavait ismételte Szentágothai János, az anatómia kiváló tudósa, amikor a rendszerváltás után parlamenti képviselő lett (az MDF színeiben). Mint egy interjújában elmondta, megkérte kollégáit és barátait, azonnal adják tudtára, ha azt tapasztalják, hogy értelme hanyatlik, gondolkodása, szelleme már nem a régi.

Mi tagadás, mindnyájan rászorulunk efféle kontrollra.

Furcsák, kiszámíthatatlanok az ember asszociációi, valahogy a granadai érsek és Szentágothai professzor jutott az eszembe, amikor azt olvastam, hogy Pálinkás József fizikus, az MTA elnöke a közgazdász-vándorgyűlésen „beszélt az iPhone5-jelenségről is. Szerinte az, hogy emberek képesek voltak éjszaka sorban állni egy bolt előtt csak azért, hogy egy néhány milliméterrel vékonyabb telefont megvegyenek, azt jelzi, hogy ezek az emberek elszakadtak a valóságtól. Úgy vélte, az anyagi növekedés, a folyamatos GDP-növelés helyett új célok kellenek, az innováció lehet a fenntartható fejlődés pillére.” (Kommentár ehhez itt.)

Szabályozni, intézményesíteni a visszajelzéseket nyilván nem lehet – aligha állíthatunk minden közszereplő mellé egy-egy jó szemű pszichiátert, empatikus lelkigondozót, szelíd szavú tanácsadót. Pedig, látjuk, milyen sokaknak szükségük lenne a halk, meggyőző figyelmeztetésre. Ha például valaki azt kezdi gondolni, hogy a társadalmi, szellemi, politikai, tudományos élet valamennyi zegében-zugában remekül kiismeri magát, és bármiről fontos mondanivalója van – ez elég biztos jel. Vagy… bele sem merek gondolni: ha ezeknek az embereknek már megbízottjaik, erre kifejezetten felkért ismerőseik nincsenek is – jóakaratú kollégáik sincsenek? Ne adj' isten: családjuk, barátaik?

Szörnyű magányos élet lehet ez.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.