A vezetés súlya

  • Kálmán C. György
  • 2014. január 13.

Első változat

Nem könnyű dolog elvezetni egy intézetet, pláne, ha valaki számolatlanul kapja hozzá a pénzt, és szinte azt csinál, amit akar. Szegény Szász Jenő.

Tegyük föl, kedves olvasó, hogy ön konyít valamit a mezőgazdasághoz – mondjuk, látott már tehenet, Mehemeddel ellentétben –, és az a megtiszteltetés éri, hogy kap a kormánytól egy kisüzemet, szépen berendezett irodával, hozzá jó kalap pénzt is, hogy termeljen bármit. Lucerna, naposcsibe, versenyló, mindegy, még a minőséget és a hatékonyságot sem ellenőrzi senki. Fizetés számolatlan, kötetlen munkaidő, azt alkalmaz, akit akar.

Vagy ön, kedves másik olvasó, aki az iparban járatosabb, kapna egy telephelyet, hogy lenne szíves előállítani gőzmozdonyt vagy tojástartót, mindegy, vezérigazgatói státusz, gépjárműhasználat, vegyen föl pár embert, aztán induljon a munka. A kormány fizeti, amennyit kér, azt megkapja. Évente egyszer beszámol, kicsit panaszkodik és dicsekszik, ennyi volna.

Mit szólna ön ehhez, kedves olvasó? És ön, másik kedves olvasó?

A Fidesz kongresszusán

A Fidesz kongresszusán

Fotó: MTI

Na jól van, kedves olvasók, ne, ne csinálják ezt… nincs semmi baj, adok papír zsebkendőt, tessék… felnőtt emberek vagyunk, kérem… Ide a vállamra, jól van, itt megnyugszik majd… Ne sírjon, kérem, nyugalom, elmúlik, igazán nem kéne, itt, mindenki előtt…

Hát igen, ismerem ezt az érzést. Az ember, ha ekkora lehetőséget kap, kétségbeesik, megrémül, összeomlik. Talán attól fél, hogy nem tud felnőni a feladathoz, talán a megtiszteltetés súlya alatt omlik össze, talán eddigi életének nyomorúságát látja át hirtelen – mindenesetre érthető, ha megbénul, zokogórohamok törnek rá, vagy csak üres tekintettel hosszan néz maga elé.

A Heti Válasz újságírója szerint valahogy így járhatott Szász Jenő, aki a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet (NSKI) vezeti, tavaly decemberi megalapítása óta. „A költségvetés az idei évre 1,2 milliárd forintot irányzott elő a tevékenységre. … A nagy ívű, ám kellően nem pontosított feladatkör láthatóan gúzsba kötötte az intézetet. A 2013-as esztendő nem volt elegendő egy honlap létrehozására, az NSKI vezetői csak ősszel indultak Kárpát-medencei bemutatkozó körútra, s a tervezett székelyudvarhelyi iroda máig nem nyílt meg.” Ugye, mindannyian átérezzük a vezető lelkiállapotát? Ugyan melyikünk volna képes holmi honlapokkal bíbelődni, amikor ekkora feladatot kap? Melyikünk ne roppanna össze a feladat hallatlan súlya alatt?

Ha valaki azt hinné, hogy a cikkből finom irónia csendül ki, az minden bizonnyal téved – vagy az irónia oly finom, hogy érzékelhetetlen. A szerző „konzervatív valóságértelmező műhelyeknek” nevezi a – „nálunk történelmileg úgy alakult” (Grósz Károly) – közpénzből megvalósult intézeteket, hiszen „a történelmi, politikatörténeti kutatómunka csak jobboldali kormányok idején erősödhet meg”. Természeti törvény ez, amellyel ki is szegülhetne szembe? Ez a „modell” repít a magasba olyan szellemóriásokat, mint az említett Szász Jenőt vagy a Semjén-dolgozat konzulensét, Molnár Attila Károlyt, aki nyilván teljesen alaptalanul keveredett rasszista hírbe, vagy a volt miniszterelnököt, aki messze túl minden nyugdíjkorhatáron még igazgató lehet. Szóval a HV szerzője egészen komolyan gondolja, hogy „végy egy ideológiai és emlékezetpolitikai szempontból fontos célt, hozz létre egy intézményt, mondanivalódat fogalmazd meg a legkorszerűbb eszközökkel”, s ’a haza fényre derűl’.

Úgy látszik, az intézmény létrehozása már nagyon megy. És – ki tudja – lehet, hogy a „mondanivaló” „megfogalmazása” („a legkorszerűbb eszközökkel”) éppen az elhallgatás, a csend, a szerény visszahúzódás? Vagy épp a kétségbeesés, a pánik, a csöndes sírdogálás? Kik vagyunk mi, hogy erről ítélkezhetnénk?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.