A vezetés súlya

  • Kálmán C. György
  • 2014. január 13.

Első változat

Nem könnyű dolog elvezetni egy intézetet, pláne, ha valaki számolatlanul kapja hozzá a pénzt, és szinte azt csinál, amit akar. Szegény Szász Jenő.

Tegyük föl, kedves olvasó, hogy ön konyít valamit a mezőgazdasághoz – mondjuk, látott már tehenet, Mehemeddel ellentétben –, és az a megtiszteltetés éri, hogy kap a kormánytól egy kisüzemet, szépen berendezett irodával, hozzá jó kalap pénzt is, hogy termeljen bármit. Lucerna, naposcsibe, versenyló, mindegy, még a minőséget és a hatékonyságot sem ellenőrzi senki. Fizetés számolatlan, kötetlen munkaidő, azt alkalmaz, akit akar.

Vagy ön, kedves másik olvasó, aki az iparban járatosabb, kapna egy telephelyet, hogy lenne szíves előállítani gőzmozdonyt vagy tojástartót, mindegy, vezérigazgatói státusz, gépjárműhasználat, vegyen föl pár embert, aztán induljon a munka. A kormány fizeti, amennyit kér, azt megkapja. Évente egyszer beszámol, kicsit panaszkodik és dicsekszik, ennyi volna.

Mit szólna ön ehhez, kedves olvasó? És ön, másik kedves olvasó?

A Fidesz kongresszusán

A Fidesz kongresszusán

Fotó: MTI

Na jól van, kedves olvasók, ne, ne csinálják ezt… nincs semmi baj, adok papír zsebkendőt, tessék… felnőtt emberek vagyunk, kérem… Ide a vállamra, jól van, itt megnyugszik majd… Ne sírjon, kérem, nyugalom, elmúlik, igazán nem kéne, itt, mindenki előtt…

Hát igen, ismerem ezt az érzést. Az ember, ha ekkora lehetőséget kap, kétségbeesik, megrémül, összeomlik. Talán attól fél, hogy nem tud felnőni a feladathoz, talán a megtiszteltetés súlya alatt omlik össze, talán eddigi életének nyomorúságát látja át hirtelen – mindenesetre érthető, ha megbénul, zokogórohamok törnek rá, vagy csak üres tekintettel hosszan néz maga elé.

A Heti Válasz újságírója szerint valahogy így járhatott Szász Jenő, aki a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet (NSKI) vezeti, tavaly decemberi megalapítása óta. „A költségvetés az idei évre 1,2 milliárd forintot irányzott elő a tevékenységre. … A nagy ívű, ám kellően nem pontosított feladatkör láthatóan gúzsba kötötte az intézetet. A 2013-as esztendő nem volt elegendő egy honlap létrehozására, az NSKI vezetői csak ősszel indultak Kárpát-medencei bemutatkozó körútra, s a tervezett székelyudvarhelyi iroda máig nem nyílt meg.” Ugye, mindannyian átérezzük a vezető lelkiállapotát? Ugyan melyikünk volna képes holmi honlapokkal bíbelődni, amikor ekkora feladatot kap? Melyikünk ne roppanna össze a feladat hallatlan súlya alatt?

Ha valaki azt hinné, hogy a cikkből finom irónia csendül ki, az minden bizonnyal téved – vagy az irónia oly finom, hogy érzékelhetetlen. A szerző „konzervatív valóságértelmező műhelyeknek” nevezi a – „nálunk történelmileg úgy alakult” (Grósz Károly) – közpénzből megvalósult intézeteket, hiszen „a történelmi, politikatörténeti kutatómunka csak jobboldali kormányok idején erősödhet meg”. Természeti törvény ez, amellyel ki is szegülhetne szembe? Ez a „modell” repít a magasba olyan szellemóriásokat, mint az említett Szász Jenőt vagy a Semjén-dolgozat konzulensét, Molnár Attila Károlyt, aki nyilván teljesen alaptalanul keveredett rasszista hírbe, vagy a volt miniszterelnököt, aki messze túl minden nyugdíjkorhatáron még igazgató lehet. Szóval a HV szerzője egészen komolyan gondolja, hogy „végy egy ideológiai és emlékezetpolitikai szempontból fontos célt, hozz létre egy intézményt, mondanivalódat fogalmazd meg a legkorszerűbb eszközökkel”, s ’a haza fényre derűl’.

Úgy látszik, az intézmény létrehozása már nagyon megy. És – ki tudja – lehet, hogy a „mondanivaló” „megfogalmazása” („a legkorszerűbb eszközökkel”) éppen az elhallgatás, a csend, a szerény visszahúzódás? Vagy épp a kétségbeesés, a pánik, a csöndes sírdogálás? Kik vagyunk mi, hogy erről ítélkezhetnénk?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.