Nem tudom, hallott-e már a kedves olvasó a Kormányzati Információs Központról. Én nem. Pedig létezik, rövid keresés számtalan találatot ad – ez a központ közleményeket ad ki, kommentál, véleményt mond; csakhogy neki magának nincs honlapja, még egy nyomorult alsite-ja se (a Miniszterelnökség szervezetét taglaló lapon elő sem fordul), teljesen visszahúzódó, rejtőzködő, kváziillegális életet él. Vagy olyan, mint a szél, amelynek létezését egy bizonyos tevékenység (a szél esetében a fújás, a Kormányzati Információs Központ esetében a közleménykiadás) teszi kizárólagosan manifesztté. Csak akkor van, ha épp ezt a tevékenységét folytatja.
Persze lehet, hogy felületes voltam, és ez a központ voltaképpen ugyanaz, mint Giró-Szász kormányszóvivő (biztosan nem azonos viszont az Információs Hivatallal, mert az a kémszervezet), csak szerénységből egy központ neve alatt nyilatkozik. Szóval: nem tudom, ki áll az intézmény mögött, de megszólalt, ismét – tehát van.
Igazán nem akarok – legalábbis most – belemenni a szilveszterkor (vagy újév napján?, ez kérdés) váratlanul kiötlött és azonnal kormányhatározatba hozott Szabadság téri német megszállási emlékmű problémáiba. Van elég. Most csak valami minimumra szeretném felhívni a figyelmet. Tegyünk (majdnem) mindent félre, csak elemi normákra összpontosítsunk.
Anélkül, hogy túlértékelném a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, azért mégiscsak olyan magyar állampolgárok társasága, akiknek a felmenői, khm, érintettek voltak Magyarország német megszállásának következményeiben (persze: sokan másokkal együtt, és persze: korántsem a megszállás napjától, de, mondom, mindezt most tegyük félre). Ha tehát nyilatkoznak az emlékmű felállításáról, az a minimum, hogy komolyan fontolóra véve, amit írtak, komolyan válaszoljon nekik a megszólított – vagyis a kormány.
Ehhez képest – nem a kormány, hanem – a Kormányzati Információs Központ „értetlenül áll”.
Ez az értetlenség, mint már korábban megírtam, rendkívül hatásos (és pofátlan) eszköz, amivel nemigen lehet mit kezdeni. A Kormányzati Információs Központ „magyarázata” két lépésből áll: először is (a közlemény egészéhez képest) hosszan idéz az „Alaptörvényből”, majd – mintha csak ebből következne – közli: „Ennek szellemében döntött a Kormány, hogy a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából emlékévet tart, valamint felállítja Magyarország tragikus német megszállásának emlékművét. Ezen lépéseivel a Kormány minden magyar áldozat előtt lerója kegyeletét.” Mintha ezzel bármit is megvilágítana, mintha ez válasz volna.
Magyarán: hülyének nézi azt, aki hozzá fordul. A minimum az volna, hogy ezt ne tegye.
Értetlenül állok. Azaz: dehogyis.
