Értetlenül

  • Kálmán C. György
  • 2014. január 2.

Első változat

A Kormányzati Információs Központ válaszolt a Mazsihisz levelére – értetlenül áll. Én is.

Nem tudom, hallott-e már a kedves olvasó a Kormányzati Információs Központról. Én nem. Pedig létezik, rövid keresés számtalan találatot ad – ez a központ közleményeket ad ki, kommentál, véleményt mond; csakhogy neki magának nincs honlapja, még egy nyomorult alsite-ja se (a Miniszterelnökség szervezetét taglaló lapon elő sem fordul), teljesen visszahúzódó, rejtőzködő, kváziillegális életet él. Vagy olyan, mint a szél, amelynek létezését egy bizonyos tevékenység (a szél esetében a fújás, a Kormányzati Információs Központ esetében a közleménykiadás) teszi kizárólagosan manifesztté. Csak akkor van, ha épp ezt a tevékenységét folytatja.

Persze lehet, hogy felületes voltam, és ez a központ voltaképpen ugyanaz, mint Giró-Szász kormányszóvivő (biztosan nem azonos viszont az Információs Hivatallal, mert az a kémszervezet), csak szerénységből egy központ neve alatt nyilatkozik. Szóval: nem tudom, ki áll az intézmény mögött, de megszólalt, ismét – tehát van.

Igazán nem akarok – legalábbis most – belemenni a szilveszterkor (vagy újév napján?, ez kérdés) váratlanul kiötlött és azonnal kormányhatározatba hozott Szabadság téri német megszállási emlékmű problémáiba. Van elég. Most csak valami minimumra szeretném felhívni a figyelmet. Tegyünk (majdnem) mindent félre, csak elemi normákra összpontosítsunk.

Anélkül, hogy túlértékelném a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét, azért mégiscsak olyan magyar állampolgárok társasága, akiknek a felmenői, khm, érintettek voltak Magyarország német megszállásának következményeiben (persze: sokan másokkal együtt, és persze: korántsem a megszállás napjától, de, mondom, mindezt most tegyük félre). Ha tehát nyilatkoznak az emlékmű felállításáról, az a minimum, hogy komolyan fontolóra véve, amit írtak, komolyan válaszoljon nekik a megszólított – vagyis a kormány.

Ehhez képest – nem a kormány, hanem – a Kormányzati Információs Központ „értetlenül áll”.

Ez az értetlenség, mint már korábban megírtam, rendkívül hatásos (és pofátlan) eszköz, amivel nemigen lehet mit kezdeni. A Kormányzati Információs Központ „magyarázata” két lépésből áll: először is (a közlemény egészéhez képest) hosszan idéz az „Alaptörvényből”, majd – mintha csak ebből következne – közli: „Ennek szellemében döntött a Kormány, hogy a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából emlékévet tart, valamint felállítja Magyarország tragikus német megszállásának emlékművét. Ezen lépéseivel a Kormány minden magyar áldozat előtt lerója kegyeletét.” Mintha ezzel bármit is megvilágítana, mintha ez válasz volna.

Magyarán: hülyének nézi azt, aki hozzá fordul. A minimum az volna, hogy ezt ne tegye.

Értetlenül állok. Azaz: dehogyis.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.