Gondolati tér

  • Kálmán C. György
  • 2013. november 12.

Első változat

Immár jó ideje nem fordultam kedves olvasóimhoz elvi iránymutatással, csak hagytam, hogy folyjanak az események kvázi maguktól, ahelyett, hogy ráirányítottam volna a figyelmet az egyedül helyes útra. Most, nehogy aztán baj legyen, és ráadásul én legyek az oka, a nyilvánosság elé bocsátom újabb elmélkedéseim páratlan gyümölcsét.

Megjelent egy amúgy kiválóan megírt és rokonszenves írás arról,  hogy a Székelyek Nagy Menetelése mögé jó okkal és helyesen sorakozott fel a kormánnyal szemben álló erők nagy része. Írása végén a szerző – a korábbi érvek mellé – még azt hozza föl, hogy „naná, hogy derogáló a CÖF/nemzeti motorosok/gárdistamellényesek/Fidesz-szatellitszervezetek között, mellett, mögött vonulni, de ha a balközép nem tér vissza ebbe a gondolati térbe, akkor örökre Bayer Zsolt foglalja majd azt el”.

Elvi éllel megjegyezném, hogy ez egy baromság.

Nincs ugyan kialakult véleményem a Nagy Menetelés céljáról és tartalmáról, formáját tekintve idegenkedem tőle, de itt most nem is arról van szó, hogy ki mit gondol (és mennyire helyesen) az erdélyi (vagy legyünk pontosak: a romániai) magyar autonómiáról. Az a kérdés, hogy szabad-e „átengedni” bizonyos terepeket azoknak, akikkel csöppet sem értünk egyet (vagy pláne: utáljuk, „mint a kukoricagölődint") – bele kell-e szállni olyan vitákba, amelyeknek a kereteit, tárgyát, érvelési módjait nem magunk állapítjuk meg, hanem ezek – kvázi – ránk vannak kényszerítve.

Szerintem nem.

Nagy elődöm, Eörsi István, éppen ezeken a hasábokon írta 23 évvel ezelőtt a következő, örök érvényű sorokat egy vitáról: „ahhoz volt hasonlatos, amikor egy férfi meg egy nő leülnek azon vitatkozni, hogy kinek nagyobb a fasza. És a nő nekiáll bizonygatni, hogy az övé bizony jókora, ahelyett, hogy azt mondaná, én nő vagyok, és leírná az ostoba férfi számára, hogy miben áll az ő nősége.” És tovább: „nem idomulni kell azokhoz a pártokhoz, akik úgy általában keresztény értékekről értekeznek, hanem rá kell őket szorítani, hogy árulják el: milyen politikai következtetéseket vonnak le ezekből.”

De hiába volt a figyelmeztetés – az ellenzéki (baloldali, liberális) pártok azóta is rendre besétálnak ebbe a csapdába, buzgón bizonygatják magyarságukat, mélységes kereszténységüket, tősgyökerüket és rajongásukat a nemzeti gondolat iránt. Jobb esetben megússzák némi tessék-lássék nyilatkozattal, rosszabb esetben vatikáni egyezményt kötnek, vagy a kettős állampolgárság harcos támogatóivá válnak. Most például Hiller István viszonylag ügyesen kibújt a szorításból, amikor egy konferencián mindössze annyit mondott az egyik legértékesebb magyar műkincsről, hogy „a köztársaságpártiság és a polgári fejlődés nem áll szemben a Szent Korona tiszteletével, de a korona nem a hatalom forrása”. Oké. De talán a legjobb lett volna el sem menni. Ugyan mi megvitatni való van a koronán? Gaudi-Naggyal vagy L. Simon Lászlóval kellene erről vitatkozni? De továbbmegyek: kit érdekelnek az „identitásproblémák”? Látott már valaki bárkit is, aki reggelente idegesen forgolódik a tükör előtt, hogy akkor ő most magyar/tót/cigány/zsidó származású magyar-e vagy fordítva, vagy nem-e, vagy mi? Kit érdekel ez egyáltalán azokon kívül, akik politikai, hatalmi, pénzügyi előnyt akarnak ebből kovácsolni? Vajon ez is olyan „terep” volna, ahová be kell nyomulni, különben a „konzervatív”-„jobboldali” erők elfoglalják és uralmuk alá hajtják?

Dehogyis. Szép magyar szóval: le kell unatkozni. Világossá kell tenni, hogy bizonyos tárgyak nem érdekesek vagy nem a mi hatáskörünkbe tartoznak, vagy alapos megvitatást – és nem hirtelen, hamari, érzelemteli nekibuzdulást – érdemelnek. Nem igaz, hogy bárkinek engedni kell bármilyen „gondolati térbe” beráncigálnia magát. Nincs ilyen kényszer.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.