Legyen Ön is Médiatanács!

  • Kálmán C. György
  • 2012. július 13.

Első változat

Olyan jó manapság élni. Annyi vicceset látok, hallok.

Itt van például a Médiatanács reakciója a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletére, amely „csütörtökön megerősítette, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának szerződéskötési kötelezettsége állt fenn a 92,9 MHz frekvenciapályázat nyertesével, a Klubrádióval”.  Az Ítélőtábla visszaküldte első fokra az ügyet, azzal, hogy nem találta elegendőnek az indoklást, de az ítélet elég egyértelműen a Klubrádiót hozza ki győztesnek – csak az első fok eljárásával van némi baja.

No most, Szalai Annamária testülete erre imigyen reagál:

SAJTÓKÖZLEMÉNY

A Médiatanács szakmai álláspontját erősíti a Fővárosi Ítélőtábla döntése

A Fővárosi Ítélőtábla 2012. július 12-ei döntésével hatályon kívül helyezte azt az elsőfokú bírói ítéletet, amely szerződést hozott létre a Budapest 92,9 MHz tekintetében a Médiatanács és a Klubrádió Zrt. között.

A Fővárosi Ítélőtábla mai végzése szerint jogszabálysértő volt az elsőfokú bíróság döntése.

Az ítélőtábla határozatának jogi indoka az volt, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem vizsgálta a Médiatanács vonatkozó döntésének és eljárásának hatásköri alapjait.

A döntés a Médiatanács korábban hangoztatott szakmai álláspontját tükrözi.

Médiatanács szóvivői iroda

Hát nem szép? Lehetséges volna-e bármilyen olyan döntés, amit a Médiatanács nem győzelemként, fényes diadalként tárna a nagyközönség elé? Elképzelhető volna-e, hogy a kiváló testület azt mondja: vesztettünk, elmeszeltek, nem volt igazunk – vagy akár csak annyit: részben módosítani kell az álláspontunkat (mely: szakmai), történt egy kisebb hiba, nem voltunk egészen körültekintőek? Ugyan már, kizárt dolog. Médiatanácsnak lenni olyan szerep, amely csakis arra ad módot, hogy mindig sikerről, eredményekről és csillogó jövőről beszéljen, aki a nevében beszél. (Számos más kormányzati vagy kormányzatközeli szereppel egyetemben.)

Erről pedig azonnal eszünkbe juthatnak a különféle verbális társasjátékok: ahol például tilos kimondani a „fekete”, „fehér”, „igen”, „nem” szavakat; ahol tilos beszélni, csak mutogatni lehet; ahol csak igennel vagy nemmel szabad válaszolni, és így tovább. Adódik, hogy kitaláljuk az Én vagyok a Médiatanács! című játékot: akit kisorsolunk, az lesz a Médiatanács, és tréfás feladatokat eszelünk ki neki. Például: kommunikálnia kell azt, hogy a bíróság jogerősen életfogytra ítélte. Az ügyes kispajtás például ezt mondja: „A Médiatanács ismét győzedelmeskedett, a független magyar (!) bíróság lehetőséget ad számára a hosszú, nyugodt munkavégzésre, elszigetelt körülmények között... stb.” Egy másik feladatra ekként válaszol: „A Médiatanács, hivatástudatától és a nemzet iránti elkötelezettségétől vezettetve, vállalta, hogy megtisztítja a padlót, ezért önként rátekeredett a partvisnyélre, és saját akaratából feltörölte a rá kirótt területet. Ismét fényes győzelmet aratott.” Stb., folytatható, megvan.

Nagyszerű mulatság felnőttnek, gyermeknek egyaránt.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.