Megint klasszikus

  • Kálmán C. György
  • 2016. július 29.

Első változat

Van egy nagyon régi szászországi történet – nézzük meg, a mai magyar jogállam mit kezdene vele. Rogán Antal kontra Kohlhaas Mihály!

Van egy régi német történet, amelynek a veleje az, hogy egy panaszos az igazát keresi: ír is egy ismerős jogtudós segítségével panasziratot, „amelyben, körülményesen ismertetve a gaztettet, amelyet a tronkai Vencel úrfi rajta és Herse nevű szolgáján elkövetett, a bűnösnek törvényes megbüntetését, a lovaknak előző állapotukba való visszaállítását és ama kárnak a megtérítését kérte, amelyet mind ő, mind pedig szolgája az előadottak által szenvedett. A jogeset igazán világos volt. Az a körülmény, hogy a lovakat törvényellenesen ott fogták, döntő fényt vetett minden egyébre; s a lócsiszárnak az a követelése, hogy lovait egészségesen adják vissza, még abban az esetben is jogosnak tetszett volna, ha valaki föltételezi, hogy a lovak csak véletlenül betegedtek meg.”

false

„Mindazonáltal hónapok múltak el és már az esztendő vége közeledett, s még mindig nem kapott Szászországból értesítést a panaszáról, amelyet ott benyújtott, nem is szólva a végzésről. Miután újólag is többször fordult a törvényszékhez, bizalmas levélben kérdezte meg az ügyvédjét, mi az oka ennek a rendkívüli huzavonának; és megtudta, hogy a panaszt felsőbb utasításra a drezdai törvényszéken teljesen elsüllyesztették. A lócsiszár megütközött válaszára, hogy mi hát ennek az oka, az ügyvéd azt jelentette, hogy a tronkai Vencel úrfi atyafiságban áll két nemesúrral, a tronkai Hinzcel és Kunzcal, akik közül az egyik az uralkodó személye mellett pohárnok, a másik meg éppenséggel kamarás. Még azt a tanácsot is adta, ne fárassza magát tovább a bíróságoknál, hanem iparkodjék mielőbb birtokába jutni a tronkai várban lévő lovaknak, s értésére adta, hogy a várúrfi, aki most a fővárosban tartózkodik, úgy látszik, utasította az embereit, hogy a lovakat szolgáltassák ki neki; az ügyvéd azzal a kéréssel zárta levelét, hogy amennyiben Kohlhaas mindebbe nem nyugodnék bele, további megbízásoktól ebben az ügyben kímélje meg őt.”

Érthető, hogy ez a jogeset nagy port kavart, a panaszos nem nyugodott bele az elhessegető, őt semmibe vevő döntésbe (vagy inkább: nem döntésbe), még meglehetősen sikeres irodalmi mű is feldolgozta a történetet.

De hát ez nagyon rég volt, és messze, Szászországban. Ma és nálunk ilyen nincs. Ma és nálunk szó sem lehet arról, hogy a törvényszék „elsüllyesszen”, éspedig holmi személyes összefonódások miatt bármilyen panaszt, feljelentést, kifogást: nálunk ma az volna, hogy az ügyészség igenis elrendeli a vizsgálatot, időben és szoros határidővel. (Aztán esetleg feljelentéskiegészítést rendel el, ami kétszer 15 nap.)

false

De persze, hogy ma is, nálunk is elutasítanák a hőbörgő, összeférhetetlen, megbízhatatlan ügyfél panaszát. Egyrészt azért, mert a lovak átadásának helyszínénél nem volt egyértelmű. Mint emlékezetes, „kifogta a feketéket s egy istállóba vezette őket, amelyet a várnagy mutatott neki” – de hogy meggyőződött volna-e akár a tulajdonviszonyokról, akár a helyszín megfelelő voltáról, azt nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani. Ráadásul kérdésre nem tudta felidézni, hogy nézett ki a helyiség.

Az átadott lovakkal kapcsolatban is voltak az ügyészségnek aggályai: a panaszos két feketéről beszélt, de ezen túl semmit nem mondott. Az ügyészség szerint a vallomás ugyanis nem tért ki a lovak nemére, életkorára, nevére, testi állapotára, esetleges betegségeire, szokásaira, illetve egyéb olyan jellemzőire, ami nyilatkozatát tartalommal töltené meg és hitelt érdemlővé tenné.

Összegzésében az ügyészség úgy fogalmaz, hogy a panaszos által elmondottak „valóságtartalmával szemben olyan észszerű kételyek támaszthatók, amik a bűncselekmények a nyomozás elrendeléséhez szükséges gyanújának hiányát eredményezik, így nyomozás elrendelésére nincs törvényes alap és a feljelentések elutasítása felől kellett határozni”.

Megfontolt, bölcs, körültekintő döntés, elvégre nem évszázadokkal korábban Szászországban, hanem a mai Magyarországon élünk.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.