Kissé morcos voltam, amikor a vízszerelő remekül elhárította ugyan a dugulást, de utána minden vécéhúzásra spriccelt a tus, és ha felgyújtottam a konyhában a villanyt, szennyvíz ömlött a mosógépbe.
Amikor felhívtam, és a tőlem telhető finomsággal elmarasztaltam a munkájáért, öt perc múlva nálunk volt. Olyan szomorúan nézett, mint egy temetkezési vállalkozó, a fejét csóválta, és mindent elismert. – Igaza van, igaza van – ismételgette. – Sajnos, előfordulnak hibák. Segíteni szeretnék, őszintén mondom – lábadt könnybe a szeme. – És Önt is kérem, segítsen nekem – tette hozzá, hangsúlyozva a nagybetűt a megszólításban. Végül felkért arra, hogy máskor is, ha bármi problémát észlelek, forduljak hozzá, kísérjem el a kiszállásaira, akár holnap reggel kezdhetek is. – Együtt többre megyünk – mondta bizakodva –, közös érdekünk, hogy minél kevesebb panasz legyen. – Aztán piszkált valamit a kábeltévén, lenézett a pincébe, és megetette a macskát.
A kisboltból hozott párizsi meg olyan büdös volt, hogy már a kukacok sem tekeregtek benne olyan vidáman, mint szokásuk. Vissza is vittem azonnal az egészet, az üzletvezető vidám volt és ünnepélyes. – Az ilyen vásárlókat szeretjük – lelkendezett –, akik jó szemmel veszik észre a hiányosságokat, bátran mernek bírálni, és együttműködnek velünk a gondok őszinte feltárásában. Megkérhetem, hogy töltsön velünk több időt, napi néhány órácska elég, ahogy ideje engedi, és fordítson figyelmet úgy a kiszolgálás, mint a kiszolgált áru minőségére?
Azt is hallom, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar is támogatja a Miskolcról indult tanártiltakozást – mélyen szolidáris, megérti a tiltakozókat, maga is nemegyszer hívta fel a figyelmet némi visszásságokra. Joggal bízhatunk abban, hogy nem sokat várat magára a Klik állásfoglalása sem: reményeim szerint hamarosan mélységes egyetértésüket fejezik majd ki, beismerik, hogy vannak előre nem látható nehézségek, amelyeket azonban párbeszéddel és összefogással – a tanárok segítségével és megértésével – hamarosan sikerül majd kiküszöbölni. Amihez együttműködést és sok odafigyelést várnak. Végül a minisztérium is közleményt fog kiadni, amelyben a miskolci tiltakozás kezdeményezőit egy újonnan alapított emlékéremmel tünteti ki, és üdvözli, hogy ilyen eleven kritikai szellem uralkodik a magyar emberek iskoláiban. Elismeri, hogy nem minden egészen úgy működik, ahogyan az joggal elvárható volna, de ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy lám, a hibák a széles körű demokratizmus talaján feltárhatók, és van fogadókészség is a minisztérium részéről.
| ||
Azt is olvasom, hogy Sándor Mária („a fekete ruhás nővér”) egyenesen Orbán Viktorhoz fordult támogatásért, hogy az egészségügy helyzete végre rendeződjön valahogy. Aligha kétséges, hogy a miniszterelnök elismeri majd az egészségügyi dolgozók jogos szemrehányásait, és együttérzéséről, szolidaritásáról, mi több: támogatásáról biztosítja mindazokat, akik ezeket megfogalmazzák. Végül is, fogja mondani, közös a célunk, és valamennyien ugyanaz ellen harcolunk: a cél az egészséges magyar család, a fő ellenség pedig a bürokrácia, a rezsi, meg a liberalizmus.
Szóval, megy ez.
Az a fontos, hogy értsük meg egymást, fogadjuk el a kritikát, és fogjunk össze valamennyien. A hibákat együtt, közösen kell kijavítanunk, ne egymásra mutogassunk, ne ellenségeskedjünk, hanem párbeszéddel, együttműködéssel dolgozzunk a megoldáson.
Nem is magyar ember, aki nem hatódik meg ezen.
