Összefogás

  • Kálmán C. György
  • 2016. január 16.

Első változat

Hagyjuk már a támadást, a bírálatot, az ellenségeskedést. Mindenki jót akar, csak össze kellene fognunk. Szip-szip.

Kissé morcos voltam, amikor a vízszerelő remekül elhárította ugyan a dugulást, de utána minden vécéhúzásra spriccelt a tus, és ha felgyújtottam a konyhában a villanyt, szennyvíz ömlött a mosógépbe.

Amikor felhívtam, és a tőlem telhető finomsággal elmarasztaltam a munkájáért, öt perc múlva nálunk volt. Olyan szomorúan nézett, mint egy temetkezési vállalkozó, a fejét csóválta, és mindent elismert. – Igaza van, igaza van – ismételgette. – Sajnos, előfordulnak hibák. Segíteni szeretnék, őszintén mondom – lábadt könnybe a szeme. – És Önt is kérem, segítsen nekem – tette hozzá, hangsúlyozva a nagybetűt a megszólításban. Végül felkért arra, hogy máskor is, ha bármi problémát észlelek, forduljak hozzá, kísérjem el a kiszállásaira, akár holnap reggel kezdhetek is. – Együtt többre megyünk – mondta bizakodva –, közös érdekünk, hogy minél kevesebb panasz legyen. – Aztán piszkált valamit a kábeltévén, lenézett a pincébe, és megetette a macskát.

A kisboltból hozott párizsi meg olyan büdös volt, hogy már a kukacok sem tekeregtek benne olyan vidáman, mint szokásuk. Vissza is vittem azonnal az egészet, az üzletvezető vidám volt és ünnepélyes. – Az ilyen vásárlókat szeretjük – lelkendezett –, akik jó szemmel veszik észre a hiányosságokat, bátran mernek bírálni, és együttműködnek velünk a gondok őszinte feltárásában. Megkérhetem, hogy töltsön velünk több időt, napi néhány órácska elég, ahogy ideje engedi, és fordítson figyelmet úgy a kiszolgálás, mint a kiszolgált áru minőségére?

Azt is hallom, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar is támogatja a Miskolcról indult tanártiltakozást – mélyen szolidáris, megérti a tiltakozókat, maga is nemegyszer hívta fel a figyelmet némi visszásságokra. Joggal bízhatunk abban, hogy nem sokat várat magára a Klik állásfoglalása sem: reményeim szerint hamarosan mélységes egyetértésüket fejezik majd ki, beismerik, hogy vannak előre nem látható nehézségek, amelyeket azonban párbeszéddel és összefogással – a tanárok segítségével és megértésével – hamarosan sikerül majd kiküszöbölni. Amihez együttműködést és sok odafigyelést várnak. Végül a minisztérium is közleményt fog kiadni, amelyben a miskolci tiltakozás kezdeményezőit egy újonnan alapított emlékéremmel tünteti ki, és üdvözli, hogy ilyen eleven kritikai szellem uralkodik a magyar emberek iskoláiban. Elismeri, hogy nem minden egészen úgy működik, ahogyan az joggal elvárható volna, de ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy lám, a hibák a széles körű demokratizmus talaján feltárhatók, és van fogadókészség is a minisztérium részéről.

false

Azt is olvasom, hogy Sándor Mária („a fekete ruhás nővér”) egyenesen Orbán Viktorhoz fordult támogatásért, hogy az egészségügy helyzete végre rendeződjön valahogy. Aligha kétséges, hogy a miniszterelnök elismeri majd az egészségügyi dolgozók jogos szemrehányásait, és együttérzéséről, szolidaritásáról, mi több: támogatásáról biztosítja mindazokat, akik ezeket megfogalmazzák. Végül is, fogja mondani, közös a célunk, és valamennyien ugyanaz ellen harcolunk: a cél az egészséges magyar család, a fő ellenség pedig a bürokrácia, a rezsi, meg a liberalizmus.

Szóval, megy ez.

Az a fontos, hogy értsük meg egymást, fogadjuk el a kritikát, és fogjunk össze valamennyien. A hibákat együtt, közösen kell kijavítanunk, ne egymásra mutogassunk, ne ellenségeskedjünk, hanem párbeszéddel, együttműködéssel dolgozzunk a megoldáson.

Nem is magyar ember, aki nem hatódik meg ezen.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.