Na, ezt nem bírom a kormány ellenfeleiben, a baloldaliakban meg liberálisokban, sőt a kritikus konzervatívokban és jobboldaliakban – hogy csipetnyi jóindulat sincs bennük, folyton a rosszat keresik, gyanakszanak és gúnyolódnak.
Ezt nem bírom bennem.
Pedig hát ideje – legalább hipotetikusan, gondolatkísérletképpen – berendezkedni újabb négy, újabb nyolc évre a NER-gondolkodásra, elsajátítani a sajátos logikát és értékrendet. Ha nem akarjuk dühöngéssel tölteni az időt – tehát: saját lelki egészségünk érdekében is –, érdemes jóindulatúnak, megértőnek, simulékonynak lennünk.
Itt van például egy hír, nem friss, már több mint egy hónapos, amely szerint a Kőrösi Csoma Program ösztöndíjasai között igen sok a pártkapcsolatokkal rendelkező ifjú ember: „a 47 ösztöndíjas fiatalból hétnél mutatható ki egyértelmű kötődés valamilyen politikai szervezethez. Különös véletlen, hogy a Váci Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (a KDNP ifjúsági tagozata) tíz alapítója közül ketten is megkapták az ösztöndíjat.” Talán belátható, hogy mondjuk ezer, tetszőlegesen kiválasztott „25–30 év közötti, felsőfokú végzettséggel és angol nyelvtudással, vagy a célországnak megfelelő nyelvismerettel rendelkező fiatal” között aligha találnánk vagy 140 kereszténydemokratát, akik közül negyven váci alapító volna. Szóval, kicsit felül vannak reprezentálva a nemigen létező párt ifjai – de hát mit is várnánk, ha egyszer „olyan intézményrendszer” a cél, „amely az egyének és közösségek integrációja révén hozzájárul a magyar önazonosság és a magyar nemzet összetartozásának erősítéséhez” (bármit jelentsen is ez).
Ráadásul – ahogyan az eredeti cikkhez írott kommentáromban már annak idején megírtam – több jóindulattal kellene értékelnünk ezt a jelenséget. Ezek a fiatalok az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába mennek majd; olyan kultúrákkal szembesülnek, ahol a „liberális" nem szitokszó, ahol elfogadják a nemi másságot, ahol az alkotmány sok évszázadra szól és konszenzussal módosítják, ahol szabad, de nem kötelező vallásosnak lenni, ahol a kultúra és a sajtó szabad. Páratlan nevelő hatása lesz ezeknek az utaknak – azt ugyan nem hiszem, hogy a fiatal kereszténydemokraták nagy befolyást gyakorolnának a fogadó országokban, de hátha másképp gondolkodnak majd, mire visszajönnek. Bizonyára éppen ez volt a cél. Azért küld ki szerető, féltő, gondoskodó államunk olyanokat, akik számára mindez az újdonság erejével hat, hogy közvetlen közelről szembesüljenek azzal, amit eddig csak tudatlanul ócsárolni tudtak.
Vagy itt van a most kinevezendő MNHH-vezető ügye (róla pl. itt meg itt) – ezt is nézzük jóindulattal, ne kössünk már bele mindenbe. A vécétisztítók közül bizonyára nagyon kevesek koprofilek vagy urofilek – nem lelik kedvüket az emberi végtermékek eltüntetésében, hanem megfizetik őket, és ez is fontos munka, amit el kell végezni. A pedofil vagy sorozatgyilkos bűnözők védőiről sem szoktuk feltételezni, hogy ráérő idejükben maguk is efféle hajlamaiknak hódolnának. Ugyan miért hisszük akkor szegény ügyvédnőről, hogy – szakmai munkáján túl és kívül – nem volt rosszul azoktól a megbízóktól, akiknek ugyanúgy kijár a tisztességes és alapos védelem, mint bárki másnak?
Talán inkább elismerést érdemel, hogy annyi éven át kötésig benne állt a gyanús szagú (jobboldali) médiaügyekben, és bizonyára csak otthon, négy fal között, barátai vállára borulva sírhatta ki magát, amikor azokra a rettenetes hazugságokra gondolt, amelyek mögé kellett védőként állnia. (Sőt a maga módján ki is fejezte ellenérzéseit, hiszen bátran elveszített egy jó csomó pert.) Kemény, visszataszító, embert próbáló munkát végzett – ez legalább méltó az elismerésre, nem? Az ügyvéd a dolgát teszi, azt védi, akit védeni kell (és aki megfizeti). És hogy miért csupa jobboldali (olykor szélső-, máskor „keresztény”-jobbos) orgánumot és embert védett? Hát ha a megbízók kézről kézre adják az ügyvédet, így alakul ez – a kötelességtudó ember kivonhatja-e magát a megbízások alól?
Szóval – azt mondom, több jóindulatot, megértést, belátást. Mindenkinek jobb lesz.
