Ünnepi beszéd

  • Kálmán C. György
  • 2013. december 8.

Első változat

A roma keresztény szakkollégiumok találkozóján beszédet mondott Balog Zoltán. A szokásos ünnepi beszéd – de azért nem egészen.

Nem is volna ezzel semmi baj, ugye. Létesülnek roma szakkollégiumok, éljen. Ráadásul ezek „keresztény” szakkollégiumok – hát jó, rendben van. Nyilván nem zsidók, nem is muszlimok, bár azt mondjuk jól el tudnám képzelni, hogy semmilyen valláshoz nem kötik magukat – de kell a pénz, és a jól kistafírozott egyházak nem fognak pénzzavarba kerülni, lehet rájuk bazírozni. Szóval: „2011-ben Debrecenben református, Nyíregyházán evangélikus, Miskolcon görög katolikus, Budapesten pedig jezsuita fenntartó működtetésével indult Keresztény Roma Szakkollégium, majd 2012-ben Szegeden a Római Katolikus Egyház fenntartásában.”

Oké. És az ellen sem kell berzenkedni, hogy ha ezek a szakkollégiumok rendeznek egy közös tanácskozást, akkor ott megjelenik az oktatás, kultúra és minden emberi irányítója, az erőforrás-miniszter, és beszédet mond.

A baj ott kezdődik, hogy irányt mutat – és mert ő megteheti, sőt hivatott erre, elmondja, hogyan is kellene festenie a cigány értelmiségnek. A beszámoló szerint a miniszter fontosnak nevezte, hogy „legyen egy olyan rétege a magyarországi cigányságnak, amelyik önmagáért is felelősséget vállal, meg az egész országnak az ügyét is figyelembe veszi”.

Egyrészt: ez a mondat értelmetlen. Vessük alá csak egy egyszerű tesztnek: van olyan – réteg vagy egyén –, aki nem vállal önmagáért felelősséget? Azt hogy kell csinálni? És miért érdekes ez pont a cigányság szempontjából? Amúgy minden magyar (réteg vagy egyén) felelősséget vállal önmagáért? Vagy ugyanez az intelem hangozna el a szerb, szlovák vagy német nemzetiségű diákok szakkollégiumainak a gyűlésén? És: egy nemzet vagy nemzetiség más rétegei vajon nem olyanok, amelyek önmagukért felelősséget vállalnának?

Másrészt: az értelmetlenség mögött mégis van valami fenyegető – ahogyan mindig is, ha hatalomban lévő emberek összevissza beszélnek. Nem véletlenül teszik, soha. Itt arról van szó, hogy az állam megrendeli, a cigány értelmiség parírozzon, becsülje meg magát (vagyis: törleszkedjen a hatalomhoz): „Olyan értelmiségieknek kell lenniük, akik az együttműködésben érdekeltek, nem pedig a konfrontációban.” Meg arról, hogy ezek a leendő értelmiségiek helyezkedjenek szembe azokkal, akikkel csak a baj van. Balog szerint, akik ma problémát jelentenek, „azok majd potenciális erőforrásként bekapcsolódnak a közteherviselésbe”. Azok. Akik ma problémát jelentenek. Értjük, ugye? Nem az a probléma, hogy rengeteg cigány szegény (s hogy a szegények közt rengeteg a cigány), hogy nagyon sok cigány képzetlen (s a képzetlenek között nagyon sok a cigány), hanem hogy vannak, akik problémát jelentenek. Mert olyan cigányok. A megoldás az, hogy ezekből legyenek „potenciális erőforrások”, akik adót fizetnek, CBA-ba, trafikba és meccsre járnak.

Pedig csak egy ünnepi beszéd, ugye. Napi rutin egy miniszternek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.