Nem is volna ezzel semmi baj, ugye. Létesülnek roma szakkollégiumok, éljen. Ráadásul ezek „keresztény” szakkollégiumok – hát jó, rendben van. Nyilván nem zsidók, nem is muszlimok, bár azt mondjuk jól el tudnám képzelni, hogy semmilyen valláshoz nem kötik magukat – de kell a pénz, és a jól kistafírozott egyházak nem fognak pénzzavarba kerülni, lehet rájuk bazírozni. Szóval: „2011-ben Debrecenben református, Nyíregyházán evangélikus, Miskolcon görög katolikus, Budapesten pedig jezsuita fenntartó működtetésével indult Keresztény Roma Szakkollégium, majd 2012-ben Szegeden a Római Katolikus Egyház fenntartásában.”
Oké. És az ellen sem kell berzenkedni, hogy ha ezek a szakkollégiumok rendeznek egy közös tanácskozást, akkor ott megjelenik az oktatás, kultúra és minden emberi irányítója, az erőforrás-miniszter, és beszédet mond.
A baj ott kezdődik, hogy irányt mutat – és mert ő megteheti, sőt hivatott erre, elmondja, hogyan is kellene festenie a cigány értelmiségnek. A beszámoló szerint a miniszter fontosnak nevezte, hogy „legyen egy olyan rétege a magyarországi cigányságnak, amelyik önmagáért is felelősséget vállal, meg az egész országnak az ügyét is figyelembe veszi”.
Egyrészt: ez a mondat értelmetlen. Vessük alá csak egy egyszerű tesztnek: van olyan – réteg vagy egyén –, aki nem vállal önmagáért felelősséget? Azt hogy kell csinálni? És miért érdekes ez pont a cigányság szempontjából? Amúgy minden magyar (réteg vagy egyén) felelősséget vállal önmagáért? Vagy ugyanez az intelem hangozna el a szerb, szlovák vagy német nemzetiségű diákok szakkollégiumainak a gyűlésén? És: egy nemzet vagy nemzetiség más rétegei vajon nem olyanok, amelyek önmagukért felelősséget vállalnának?
Másrészt: az értelmetlenség mögött mégis van valami fenyegető – ahogyan mindig is, ha hatalomban lévő emberek összevissza beszélnek. Nem véletlenül teszik, soha. Itt arról van szó, hogy az állam megrendeli, a cigány értelmiség parírozzon, becsülje meg magát (vagyis: törleszkedjen a hatalomhoz): „Olyan értelmiségieknek kell lenniük, akik az együttműködésben érdekeltek, nem pedig a konfrontációban.” Meg arról, hogy ezek a leendő értelmiségiek helyezkedjenek szembe azokkal, akikkel csak a baj van. Balog szerint, akik ma problémát jelentenek, „azok majd potenciális erőforrásként bekapcsolódnak a közteherviselésbe”. Azok. Akik ma problémát jelentenek. Értjük, ugye? Nem az a probléma, hogy rengeteg cigány szegény (s hogy a szegények közt rengeteg a cigány), hogy nagyon sok cigány képzetlen (s a képzetlenek között nagyon sok a cigány), hanem hogy vannak, akik problémát jelentenek. Mert olyan cigányok. A megoldás az, hogy ezekből legyenek „potenciális erőforrások”, akik adót fizetnek, CBA-ba, trafikba és meccsre járnak.
Pedig csak egy ünnepi beszéd, ugye. Napi rutin egy miniszternek.
