Hadik

  • ételhordó
  • 2013. november 29.

Ételhordó

Ahová Karinthy is gyalog járt: az Ételhordó munkatársa a régi Hadik helyén sztrapacskázik egyet.

Már csak az aggastyánok emlékezhetnek a Horthy Miklós (ma Bartók Béla, korábban Fehérvári) úti Hadikra, ők is csak a leszálló ágra. Az 1906 óta működő, Karinthy révén nevezetessé vált kávéházról 1937-ben már ezt írta Móricz Zsigmond: "Ez egy túlvilágított, rideg hombár. L-jének sarkán ültem néha, ha valakit vártam, hogy jobbra-balra látszós legyen a várakozás.

false

Balról bridzsasztalok voltak, magas rangú méltóságok s kegyelmesek kastélyzugot teremtettek maguknak, ahol fesztelenül s csöndesen kergették a poent. Jobbról kisvárosi intelligencia..." Nem sokkal később, a negyvenes évek elején húzták le a redőnyt.

A Hadik helyén évtizedekig másféle szolgáltató ipar dübörgött, a hetvenes-nyolcvanas években Szivárvány áruházként működött, a rendszerváltás idején cipőboltként boldogította a fizetőképes vásárlóerőt, és csak az ezredforduló táján, az akkor éledező kávéházi nosztalgia indított el egy igen hosszadalmas és körülményes folyamatot - ennek részletezésétől inkább eltekintenénk -, minek nyomán megnyílt az új Hadik, ami - nagyon helyesen - csak felerészben akar hasonlítani a régi kávéházra, a másik fele jellegzetes fővárosi csehó, Szatyor néven. A két hely tulajdonképpen egy, a berendezés különbözteti meg őket, a konyha ugyanaz.

A sztrapacskáról (1300 Ft) nem mondhatunk rosszat, ami hatalmas dicséret. Szó sincs a megszokott mirelit galuskáról, valóban házi készítménynek tűnik, kis túlzással azt mondhatnánk, hogy ha ennél jobbat szeretnénk étteremben, át kell lépni az országhatárt. A sütőtökkrémlevessel (790 Ft) csak a Halloweent köszöntjük, az ilyet manapság már nem szokás komolyan venni. Ennek ellenére megmelengeti szívünket, a tálalás tökéletes, és az ízekkel sincs baj. Az egészet friss, tökmagos pogácsa nyomatékosítja, szerencsére nem nehezíti el. De mit jelenthet az étlapon egy ilyen kiírás: "a rántott hús" (2400 Ft)? Elsősorban őszinteséget. A sertésszűzből készült cuccot máshol simán bécsi szeletnek mondanák, csak hát az igazmondás nem jelent mindjárt fergeteges élvezetet. A rántott hús pontosan olyan, mint egy rántott hús, vagyis semmilyen, de ha ehhez tartjuk magunkat, nem csalódunk.

Azt nem sikerül megfejtenünk, hogy a fahéjas, szilvalekváros bécsi császármorzsa (790 Ft) miben különbözik a budapestitől, de nem is nagyon érdekelt. Egyszerűn élveztük, rég ettünk ilyen jó meleg desszertet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.