A közmédia Toroczkait használta, hogy az Index ellen hergeljen

  • narancs.hu
  • 2019. november 21.

Fekete Lyuk

Tűrhetetlen, hogy a balliberális újságírók újra meg újra belerúgnak a magyarságba - fejtegette 8 és fél percen keresztül a Mi Hazánk vezetője a közmédiában.

Kit érdekel, hogy Magyarország kikapott Uruguay-tól a Puskás Aréna stadionnyitó mérkőzésén, amikor Miklósi Gábor, ölében a Soros-könyv minden súlyával, ülve maradt a Nélküled című dal alatt?

Az Index újságírója hosszú naplóbejegyzésnek beillő cikkben fejtette ki, hogyan "lázadt" „Áderrel a NER ellen a Puskás VIP-ben”.

Miklósi ennél is tovább merészkedett, a Dzsungel könyve betétdalához hasonlította a Himnusz vetélytársát (mint utólag kiderült, nem alaptalanul, a szerzője is az említett dalból merített).

Az Index egy karikatúrával illusztrálta az Ismerős Arcok dalának egyik sorát, melynek üzenete a magyarság összetartozása, hogy mind „egy vérből valók vagyunk”.

A kormánymédia egy emberként hördült fel. Erre a hangulatkeltésre csatlakozott rá a Fidesszel egy sor dologban egy húron pendülő Mi Hazánk mozgalom. Vezetőjüket az ellenzéki politikusokat szinte soha meg nem hívó köztévé azonnal bekérette a stúdióba, hogy aztán teret adjon Toroczkai László Index-ellenes kirohanásainak.

A riporternek álcázott alákérdező érdeklődésére többek között elmondta: az Index újságírója konkrétan belerondított egy gyönyörű dologba. 60-70 ezer ember együtt énekel a magyarság határokon átívelő összetartásról, Miklósi pedig „megadta a jelet” a magyargyűlölő újságíróknak arra, hogy újra „belerúgjanak a magyarságba”.

Toroczkai szerint ez nem új. Rendre gúnyolódnak a magyarságot ért tragédiákon, mindig belerúgnak a Trianon tragédiájába. „Idegenszívű emberek”, ahogy Toroczkai fogalmaz. „Aki ezekkel összefog, az hazaáruló.”

Zárógondolatként megfogalmazta, hogy nem lehet ez a balliberális oldal a kormány egyetlen alternatívája, kell egy harmadik út is (ők). „Nem lehet olyanokra lecserélni a Fideszt-kormányt, akik gyűlölik a magyarságot” - fejtegette.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.