„Hetek teltek el azóta, hogy az Index körül kirobbant, majd nyugvópontra jutott a nagyszabású médiabotrány, amelynek egyik következménye a ma már szintén megnyitható Telex, másik eredménye pedig az újra olvashatóvá változott Index lett. A felmondott szerkesztőség vitte magával mindazt, ami a weboldalt az utóbbi évben jellemezte, az újralakított kollektíva pedig elkezdte visszaépíteni az Index arcát vagy valami ahhoz hasonlót.
A két lap szétválása a történet rövidsége ellenére is tele van meglepetésekkel. Én például döbbent csodálkozással böngésztem a Telex unalmas és szegényes felületeit. Pedig az impresszum szerint vagy ötven zsurnaliszta veri a klaviatúrát nap nap után, hogy érdekes, tartalmas, igénys cikkeivel lássák el olvasóikat.
Ehelyett azonban a régi Index hagyományait folytató kombattáns propagandát olvashatunk. Tényfeltárás helyett agitációt, információk helyett tendenciózus hírválogatást, érvek helyett impulzív odamondogatást tartalmaz a lap” – olvasható a Hajónapló szombati, Az Index visszatér című cikkében. Mint ismeretes, a „gyűjtőportált” a Demeter Szilárd vezette Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által létrehozott Petőfi Irodalmi Ügynökség adja ki.
Az Echo TV-ből kitiltott szereplőkkel indít kulturális műsort a PIM
A Hajónapló szerkesztői és szerzői elmerülnek a magyar kulturális életben, megmutatják, ők hogyan látják azt. „A magyar nyelvterület egyik legszabadabb szerkesztősége, amely se nem objektív, se nem független, viszont szabad"" - így jellemzi a Hajónapló című online műsorfolyamot Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója.
A Telex lemondott a kritikus, de kíváncsi hírfogyasztókról
A szerző idéz Tóta W. Árpád egy nemrégiben megjelent interjújából; az Index korábbi munkatársa az Azonnalinak azt mondta, „ha hirtelen, brutális és tisztán indulati minősítésekkel az akkori Indexnél elfogadhatóvá tettük azt, hogy nem kell érvelni, és nem kell helyet hagyni az ellenvéleménynek, hanem oda lehet vágni, hogy hülye vagy, anélkül, hogy levezetnénk”.
A cikk írója szerint a ha a „neves publicista szavaira” rápillantunk, fel fog tűnni, hogy amit ő és újságírótársai akkoriban képviseltek, az pontosan az volt, ami elárasztotta és azóta is fojtogatja a közbeszédet: a „tények nélküli minősítések”, az „irracionális indulatok”, a „szélsőségekre kihegyezett figyelem”, a „botrányokra fókuszált objektív”.
„Azt hiszem, a sajtótörténet legnagyobb tévedése volt, amikor majd minden komolynak tűnő lap bekanyarodott ebbe az utcába. Hiszen amióta ezen az úton jár, a hajdani újságolvasók tömegei kerülik a nagy médiumokat. Tudom, nem csak én hagytam fel a valamikori Index és sok hozzá hasonlóvá lett weboldal olvasásával, s nem csak én döntöttem úgy, hogy a bolondok farsangjáról tudósító lapok helyett inkább a kicsiny, de számomra valóban érdekes médiumokat fogom böngészgetni. Úgy tűnik, a régi Index és a nyomdokain járó új Telex néhány százezer stabil bulvárfogyasztó izgatott klikkelgetésének reményében lemondott az el nem kötelezett, kritikus, de kíváncsi hírfogyasztókról” – olvasható a cikkben.
Szépen kezd minden a helyére állni
A szerző szerint miután a „tragikus hagyományokat” élető szerkesztőség új lapot alapított, és magával vitte a „közéleti lármázás gonosz szellemét”, az Index hirtelen visszalendült „az igényes lapok közé”. A „hajdani szellemi erejét” még nem nyerte vissza, továbbra is hiányoznak a tárgyilagos, nagy tudású elemzők, az igényes publicisták, „jó tollú” szerzők, „de ezen valószínűleg lehet segíteni”.
Majd idéz a már „új” Indextől elküldött Ecsenyi Árontól, a Le az Adók 75 %-ával Párt elnökétől, aki a közelmúltban szintén az Azonnalinak nyilatkozott. A libertárius eszméket való Ecsenyi azt mondta egyebek mellett a korábbi munkahelyéről, hogy „egy ütős társaság, nyitott érdeklődésű emberekkel. Ahogy elnézem, egyaránt beszámolnak a kormánypárti és ellenzéki mutyikról, tehát részrehajlással nem lehet őket vádolni. (...) Mindenki kritikus a szerkesztőségben – a vezetőktől a beosztottakig – a kormánnyal, de a tárgyilagosság is fontos, és ezért kell az ő véleményük is.”
Ecsenyi Áron azt is elmesélte az interjúban, hogy volt egy cikke, amit a szerkesztők nem engedtek lehozni. „Nyilván attól tartottak, hogy ha kimegy, akkor mindennek vége, megkondulnak a DK-s, momentumos harangok, hogy lám, itt a bizonyíték: az Index fideszes lett, hiszen ilyen tényeket csakis a Fidesz-sajtó mer lehozni. Szóval van most velük (az újságírókkal – a szerk.) szemben egy elvárás, hogy nem hozhatnak le akármit, mert az ellenzéki szekértábor csorgó nyállal várja, mikor sütheti rájuk a fideszesség minden vitát eldöntő bélyegét”.
Mindezek után a szerző levonta végső következtetését; „Lett tehát egy független, kritikus, tárgyilagos és mértéktartó lapunk. Reméljük, előbb-utóbb mértékadóvá is válik, s nem csúszik vissza abba a lejtős zsákutcába, ahol az újság korábbi dolgozói sokadik lapként megalapították a maguk igénytelen fake news közösségét” – zárult a cikk.
