A Demeter Szilárd-féle Hajónapló szerint „az Index visszatért”, a Telex pedig magával vitte a „közéleti lármázás gonosz szellemét”

  • narancs.hu
  • 2020. október 12.

Fekete Lyuk

A távozó indexesek új portálja „unalmas és szegényes”, pedig vagy ötven zsurnalista „veri a klaviatúrát nap nap után”.

„Hetek teltek el azóta, hogy az Index körül kirobbant, majd nyugvópontra jutott a nagyszabású médiabotrány, amelynek egyik következménye a ma már szintén megnyitható Telex, másik eredménye pedig az újra olvashatóvá változott Index lett. A felmondott szerkesztőség vitte magával mindazt, ami a weboldalt az utóbbi évben jellemezte, az újralakított kollektíva pedig elkezdte visszaépíteni az Index arcát vagy valami ahhoz hasonlót.

A két lap szétválása a történet rövidsége ellenére is tele van meglepetésekkel. Én például döbbent csodálkozással böngésztem a Telex unalmas és szegényes felületeit. Pedig az impresszum szerint vagy ötven zsurnaliszta veri a klaviatúrát nap nap után, hogy érdekes, tartalmas, igénys cikkeivel lássák el olvasóikat.

Ehelyett azonban a régi Index hagyományait folytató kombattáns propagandát olvashatunk. Tényfeltárás helyett agitációt, információk helyett tendenciózus hírválogatást, érvek helyett impulzív odamondogatást tartalmaz a lap” – olvasható a Hajónapló szombati, Az Index visszatér című cikkében. Mint ismeretes, a „gyűjtőportált” a Demeter Szilárd vezette Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által létrehozott Petőfi Irodalmi Ügynökség adja ki.

Az Echo TV-ből kitiltott szereplőkkel indít kulturális műsort a PIM

A Hajónapló szerkesztői és szerzői elmerülnek a magyar kulturális életben, megmutatják, ők hogyan látják azt. „A magyar nyelvterület egyik legszabadabb szerkesztősége, amely se nem objektív, se nem független, viszont szabad"" - így jellemzi a Hajónapló című online műsorfolyamot Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) igazgatója.

A Telex lemondott a kritikus, de kíváncsi hírfogyasztókról

A szerző idéz Tóta W. Árpád egy nemrégiben megjelent interjújából; az Index korábbi munkatársa az Azonnalinak azt mondta, „ha hirtelen, brutális és tisztán indulati minősítésekkel az akkori Indexnél elfogadhatóvá tettük azt, hogy nem kell érvelni, és nem kell helyet hagyni az ellenvéleménynek, hanem oda lehet vágni, hogy hülye vagy, anélkül, hogy levezetnénk”.

A cikk írója szerint a ha a „neves publicista szavaira” rápillantunk, fel fog tűnni, hogy amit ő és újságírótársai akkoriban képviseltek, az pontosan az volt, ami elárasztotta és azóta is fojtogatja a közbeszédet: a „tények nélküli minősítések”, az „irracionális indulatok”, a „szélsőségekre kihegyezett figyelem”, a „botrányokra fókuszált objektív”.

„Azt hiszem, a sajtótörténet legnagyobb tévedése volt, amikor majd minden komolynak tűnő lap bekanyarodott ebbe az utcába. Hiszen amióta ezen az úton jár, a hajdani újságolvasók tömegei kerülik a nagy médiumokat. Tudom, nem csak én hagytam fel a valamikori Index és sok hozzá hasonlóvá lett weboldal olvasásával, s nem csak én döntöttem úgy, hogy a bolondok farsangjáról tudósító lapok helyett inkább a kicsiny, de számomra valóban érdekes médiumokat fogom böngészgetni. Úgy tűnik, a régi Index és a nyomdokain járó új Telex néhány százezer stabil bulvárfogyasztó izgatott klikkelgetésének reményében lemondott az el nem kötelezett, kritikus, de kíváncsi hírfogyasztókról” – olvasható a cikkben.

Szépen kezd minden a helyére állni

A szerző szerint miután a „tragikus hagyományokat” élető szerkesztőség új lapot alapított, és magával vitte a „közéleti lármázás gonosz szellemét”, az Index hirtelen visszalendült „az igényes lapok közé”. A „hajdani szellemi erejét” még nem nyerte vissza, továbbra is hiányoznak a tárgyilagos, nagy tudású elemzők, az igényes publicisták, „jó tollú” szerzők, „de ezen valószínűleg lehet segíteni”.

Majd idéz a már „új” Indextől elküldött Ecsenyi Árontól, a Le az Adók 75 %-ával Párt elnökétől, aki a közelmúltban szintén az Azonnalinak nyilatkozott. A libertárius eszméket való Ecsenyi azt mondta egyebek mellett a korábbi munkahelyéről, hogy „egy ütős társaság, nyitott érdeklődésű emberekkel. Ahogy elnézem, egyaránt beszámolnak a kormánypárti és ellenzéki mutyikról, tehát részrehajlással nem lehet őket vádolni. (...) Mindenki kritikus a szerkesztőségben – a vezetőktől a beosztottakig – a kormánnyal, de a tárgyilagosság is fontos, és ezért kell az ő véleményük is.”

Ecsenyi Áron azt is elmesélte az interjúban, hogy volt egy cikke, amit a szerkesztők nem engedtek lehozni. „Nyilván attól tartottak, hogy ha kimegy, akkor mindennek vége, megkondulnak a DK-s, momentumos harangok, hogy lám, itt a bizonyíték: az Index fideszes lett, hiszen ilyen tényeket csakis a Fidesz-sajtó mer lehozni. Szóval van most velük (az újságírókkal – a szerk.) szemben egy elvárás, hogy nem hozhatnak le akármit, mert az ellenzéki szekértábor csorgó nyállal várja, mikor sütheti rájuk a fideszesség minden vitát eldöntő bélyegét”.

Mindezek után a szerző levonta végső következtetését; „Lett tehát egy független, kritikus, tárgyilagos és mértéktartó lapunk. Reméljük, előbb-utóbb mértékadóvá is válik, s nem csúszik vissza abba a lejtős zsákutcába, ahol az újság korábbi dolgozói sokadik lapként megalapították a maguk igénytelen fake news közösségét” – zárult a cikk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.