Miniszterelnök úr, „mi lesz a közalkalmazottakkal?”

  • narancs.hu
  • 2020. május 8.

Fekete Lyuk

Egyszerű igen-nemes választ igénylő kérdést tett fel Ungár Péter. Arra sem kapott választ.

„Mi lesz a közalkalmazottakkal?” címen adott be írásbeli választ igénylő kérdést Ungár Péter a parlamentben (még április 22-én). Az LMP-s képviselő ebben első körben arra emlékeztet, hogy a kormány az egészségügyi veszélyhelyzet alatt benyújtott egy törvényjavaslatot, amely kiveszi a kulturális dolgozókat a közalkalmazotti státusz alól, korábban pedig már kivette a szakképzésben dolgozókat is ugyanezen státusz alól. Hozzáteszi azt is, hogy Lázár János még Miniszterelnökséget vezető miniszterként 2016-ban azt mondta: „A következő években mintegy 300 ezer alkalmazottal kellene csökkenteni a közszférában dolgozók létszámát.”

Ezekből kifolyólag Ungár Péter úgy érezte, meg kell kérdeznie a Miniszterelnök úrtól: „Tervezi-e a Kormány, hogy további munkaköröket kivesz a közalkalmazotti státusz alól?” A kérdésre elég lett volna igennel vagy nemmel válaszolni.

Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára, miniszterhelyettese viszont inkább egy hosszú, de teljesen semmitmondó válasz mellett döntött. Már ha válasznak lehet nevezni azt, hogy a kérdést figyelmen hagyva leírta, hogy „a szakképzés megújítása érdekében hozott intézkedések teljesítményalapú, versenyképes, motiváló bérezési rendszer bevezetését teszik lehetővé.” Majd azzal büszkélkedett el, hogy a művészeti szervezeteknél, a közművelődési intézményeknél és a közgyűjteményeknél foglalkoztatott közalkalmazottak a jogviszonyváltásukkal hat százalékos béremelésnek örülhetnek.

Azt nem tudtuk meg, bővül-e a közalkalmazotti státuszukat elvesztők köre.

false

 

Fotó: parlament.hu

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.