Nézőpont Intézet: a magyar migrációs politika jó, csak a németek és az osztrákok nem értékelik

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 18.

Fekete Lyuk

Az irányított média tehet róla.

"Kelet-Közép-Európában többnyire elégedettek a magyar állam bevándorlás politikájával és úgy gondolják, hogy az ország jó irányba halad" – ezt a nyilvánvalóan alapos felmérésen alapuló erős állítást a nyilvánvalóan alapos felméréseket végző Nézőpont Intézet kommunikálta ma reggel a királyi televízióban. Az intézet ügyvezetője, Fodor Csaba közölte azt is, hogy a régió tíz országában végeztek közvélemény-kutatást a témával kapcsolatban, s a V4-ek irtó jól teljesítettek, mert náluk

teljes az egyetértés a kötelező betelepítési kvóták elutasításában,

a megkérdezettek jelentős hányadának szerepel az ötéves tervében egy magyarországi nagyvizit, de a legreménykeltőbb mégis csak az, hogy

ahol ismerik Soros Györgyöt

(sajnos Fodor ezt nem kötötte senki orrára, kifélék ezek, hányan vannak és ami a legfontosabb: hol?),

ott aztán többségében roppant negatív a vélemény róla.

Igazán kíváncsiak lennénk arra, vajon hogy tették fel a kérdéseket erre vonatkozóan abban a tíz országban, talán megmutogatták a vizes vébé miatt hirtelen összekapkodott nevető Soros-plakátokat, hogy ugye, ugye milyen csúnya? Esetleg feltették az "Egyetért Ön azzal, hogy Soros György az elmúlt fél évben a fél világnak unszimpatikus lett, többek között Önnek is?" kérdését.

A munkamódszert sajnos nem ismerhetjük, de a kutatás csattanóját igen, ami önmagában megér egy misét, figyeljék csak: az eredmények szerint csak Németországban és Ausztriában elégedettek kevésbé a magyar migrációs politikával. És hogy miért? Pofonegyszerű:

"az ottani média által irányított "masszív véleménystruktúra" következmény lehet."

Úgy tűnik, a NER-ben egy nap sem múlhat el végtelen cinizmus nélkül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.