Soros György nyilván elmondta Rogán Antalnak, hogy ő támogatja a szombati kormányellenes tüntetést

  • narancs.hu
  • 2018. április 14.

Fekete Lyuk

És az is kiderült, hogy a Soros-hálózat a szervező.

Mivel a kormánytagok sohasem hazudnak, nincs migráns- és Soros György-fóbiájuk sem, ezért érdemes odafigyelni Rogán Antal propagandaminiszter állításaira a szombati Magyar Időkben. A politikus ugyanis egy alapos kutatás és számos hiteles, megkérdőjelezhetetlen információ után – vagy azután, hogy személyesen megkérdezte Soros Györgyöt – arra a következtetésre jutott, hogy

„A mai tüntetést is a Soros-hálózat szervezi, Soros György pénzeli, és a céljuk csak annyiban változott, hogy ha már megbuktatni nem sikerült, legalább meg kell gyengíteni azt a kormányt, amelyik következetesen küzd a bevándorlás ellen”.

Vagyis: ebben az országban továbbra sem lehetnek elégedetlen polgárok, így a Fideszt és Orbán Viktort elutasító választók, egy jobb országot akaró demonstrálók sincsenek, itt csak Soros György és emberei léteznek, akik Rogán szerint továbbra is nyíltan és agresszíven beleavatkoznak a magyar belügyekbe.

A miniszter az elmúlt napokban látható kormánypropagandához képest – amely erőszakhullámot, kukaborogatást, véres összeütközéseket vizionált Budapest utcáira – egy fokkal visszavett, amikor a tüntetésről még azt is elmondta, hogy úgy látja: „Ha békés keretek között marad, akkor mindez része egy demokratikus országban a vitakultúrának.”

Gyomorforgató hazugságok, uszítás és lejáratás – Ilyen, amikor a Fidesz megijed

Riadó, I. Viktor ellen tüntetni mer a nép! Nehéz megjósolni, mi lesz a szombati tüntetésből, az biztos: a megmozdulásra nagyon sokan visszajeleztek a Facebookon, az Opera előtt olyan tömeg jöhet össze, amelyet már nem tud figyelmen kívül hagyni a Fidesz. A kormánypárt is látja ezt, ezért beindították a propagandasajtót, amely egészen elképesztő hazugság- és ferdítéscunamit zúdít az olvasóikra.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.