Stefka István szerint elképzelhetetlen, hogy „az erős napsugár” miatt lángol Ausztrália

  • narancs.hu
  • 2020. január 23.

Fekete Lyuk

Értsék már meg: GY Ú J T O G A T Ó K!

Bencsik András után Stefka István, a Pesti Srácok lapigazgatója is tűz- és katasztrófavédelmi szakértőnek állt, ugyanis a portál PolBeat című műsorában azt mondta Schiffer András korábbi LMP-elnöknek, hogy

„hát nem tudod elképzelni, hogy Ausztráliában csak úgy fölgyulladnak a lombok! Mert milyen klímavészhelyzet? Azért, mert jön az erős napsugár és ettől lobban?”

A beszélgetést 444.hu-nak volt türelme végignézni, így derülhetett ki az is, hogy Stefka azt mondta: „Na most, a legújabb nyomozások és kutatások szerint a klímalobbi egyszerűen felgyújtotta több helyen többször Ausztrália erdeit, bozótjait, és direkt azért csinálták mindezt, hogy legyen klímavészhelyzet.”

Itt még nem állt meg a lapigazgató, ugyanis úgy véli, a globális tűzeseteket azért csinálják valakik, hogy ki lehessen hirdetni a klímavészhelyzetet: „Miért, ezek csak úgy véletlenül történnek Kaliforniában is? Hát ezek a tüzek egymás után jelentik azt, Kaliforniában is, Ausztráliában is, hogy mi történt” – mondta. A teljes felvétel itt lehet megnézni, nagyjából 27:40-nél kezdődik az érintett rész.

 

Ha szeretné tudni, hogy mi történik Ausztráliában, akkor nézze meg az alábbi interjúnkat, amit az Ökológiai Kutatóközpont munkatársával készítettünk.

Ausztráliában eddig jobban féltek a recessziótól, mint a klímaváltozástól

Mindig is voltak tűzesetek a kontinensen, de a mostani szezon korábban kezdődött, és olyan ökoszisztémák is leégnek, amelyek korábban nem. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk. Narancs.hu: Miért lángol Ausztrália? Kröel-Dulay György (KDGY): Ausztráliában minden évben vannak tűzesetek, amiért az éghajlat és a növényzet a felelős.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.