Érdekes interjút közölt a Nők Lapja Havas Henrikkel. Sztankay Ádám írásából kicsit más képet kapunk Havasról, mint amit előzetesen várnánk. Az újságíró önreflexívebb a szokásosnál, arról is beszél például, lehet, hogy egyszerűen rossz pályára ment. Azt már nem áruljuk el, hogy minek kellett volna szerinte lennie, akit érdekel, vegye meg a lapot!
Jöjjenek a legviccesebb részek az interjúból, amelyekben Havas az otthoni hangulatról beszél: bizton állítjuk, egészen rémes lehet akkor Havas Henriknek lenni, ha a lánya és a felesége is otthon van.
„Feleségem és Niki lányom szerint én valamikor egy élvonalbeli, felkészült politikai-közéleti újságíró voltam. Aki miniszterelnökökkel is készített interjúkat. Most meg ott tart: Molnár Anikó, Kelemen Anna, hasonlók. A feleségem és a lányom egymást hergelve szokták feljebb strófolni vétkeim számát és súlyát.” Ilyenkor azonban Havas beveti a tuti ellenszert. „Ki szoktam őket hívni az udvarra, ahol mutatom a lányomnak a terepjáróját, a feleségemnek a kabrióját: ez Kelemen Annából van, az Molnár Anikóból. Meg a prostis, pornós és egyéb, általuk szégyellt műveimből. Ilyenkor néhány napra elhallgatnak, majd kezdik újra az ócsárlásom.”
De tovább is van, Havas kipakolja a szennyest rendesen. „A minap rádióriportot hallgattam, amelyben pszichológus fejtegette: nem azt kellene állandóan kérdezgetni, hogy létezhet-e barátság férfi és nő között, hanem azt, hogy létezhet-e az férj és feleség között. Egyből beugrott: ezt azonnal meg kell beszélnem a feleségemmel, akivel negyvenhárom éve vagyunk együtt. Mindjárt hívtam is, ő kapásból így vicsorgott bele a telefonba: »Na mi van, megint itthon hagytál valamit?« Azt gondolom: ez (sic!) nem akar velem barátkozni. Tegnap is mi történt: a kertben ebédeltünk, hirtelen hűvös lett, kihoztam egy melegítőt, és a vállára terítettem. Meg sem köszönte. Van tavalyi emlékem is: a feleségem elment mellettem, és csak úgy megsimogatta a fejemet. Az hátborzongató volt: hiszen húsz éve nem csinált ilyet.”
A NŐK ebben az interjúban sem ússzák meg. Havas azt mondja, a nőkön azért még ma is meg tud lepődni. „Találkoztam például egy kétgyermekes családanyával, aki évek óta egy ismert országgyűlési képviselő szeretője. A pasas betegesen smucig: egy szál virágot nem vett neki, egy kávéra nem hívta meg. Szerelmi életük a képviselő fővárosi agglomeráció kies szegletében leparkolt kocsijában zajlik. A nő egyszer hetekig célozgatott rá: közeledik a születésnapja, legalább egy szál virág jólesne. A képviselő persze megfeledkezett a dologról, de mivel aznap egy szupermarket parkolójában időztek, az újabb felszólításra beugrott a boltba, és vett egyetlen szál virágot. Aztán minden ment tovább. Nők sokasága vesz részt önkéntesként hasonló helyzetekben.”
