Trump felvetette, hogy kézfertőtlenítőt fecskendezzenek az emberekbe

  • narancs.hu
  • 2020. április 24.

Fekete Lyuk

A másik nagy ötlete, hogy ultraibolya-fénnyel sugározzák az embereket a koronavírus ellen.

Donald Trump újabb elképesztő ötletekkel állt elő a koronavírus kezelésére csütörtöki sajtótájékoztatóján, ha nem halljuk a saját fülünkkel, azt hisszük, álhírről van szó, de nem:

az Egyesült Államok elnöke tényleg azt javasolta, hogy fertőtlenítőt fecskendezzenek az emberekbe!

A BBC beszámolója szerint az elnöknek onnan jött az ötlet, hogy a sajtótájékoztatóján egy tisztviselő előtte arról beszélt, hogy a napsütés (konkrétan az ultraibolya-fény), és a fertőtlenítő megöli a vírusokat, és hogy úgy tűnik, a napsütésnek kitett koronavírus gyorsabban legyengül.

Az is szóba került, hogy a hypo 5 percen belül megöli a vírusokat, az izopropil-alkohol (a kézfertőtlenítők alapanyaga) pedig ennél is gyorsabban végez velük.

Ezután jött Trump, ki először azt vetette fel, hogy a kutatók vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy ultraibolya-fénnyel, vagy valamilyen más erős fénnyel sugározzák az embereket, illetve "vigyék be a testbe a fényt, amit meg lehet tenni akár a bőrön keresztül, akár máshogy".

Trump ezután tért rá a fertőtlenítőkre: "Ahogy látom a kézfertőtlenítő egy percen belül kiüti. Egy percen belül. Van valamilyen mód arra, hogy olyasmit csináljunk, hogy befecskendezzük, akár mint egy nagytakarítás? Ezt érdekes lehet megvizsgálni" - fejtegette

A továbbiakban Trump utasította a jelen lévő orvost, hogy szóljon a kutatóknak, vizsgálják meg a fény vagy a hő lehetőségét a vírus kezelésében, mert bár ő nem orvos, de azért jó érzéke van az ilyesmihez. Rá is kérdezett, hogy az orvos hallott-e már ilyesmiről, aki közölte, hogy nem hallott még ilyen terápiáról, de ha valaki lázas, az jó, mert a szervezet válaszreakciója. Trump azért tovább erősködött, hogy vizsgálják meg a kérdést.

Az elnök javaslatai egyébként életveszélyesek lehetnek: bármilyen fertőtlenítő bejutása a szervezetbe veszélyes, és az UV-fény is károsítja a szöveteke.

Ne egyenek cukrot! Vegyenek Magyar Narancsot!

Mi minden van a friss számban? Zavar a kommunikációban, zavar a döntéshozatalban. Biztonságos-e megtartani május 4-ével kezdődően az érettségi vizsgákat?Kinek a felelőssége a diákok, a családtagjaik és a pedagógusok egészségének kockáztatása a járványhelyzetben?Teczár Szilárd okos cikkében megszólal Horn György, az AKG igazgatója és Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.