A fényűző életnek is megvannak a maga hátulütői. Mert hiába van apának böhöm nagy BMW-je, anyának meg szép fényes Lexusa, hiába a két szép gyerek és a kaliforniai jólét minden tárgyi feltétele, ha negyven felé közeledve már szaporodik a fogban az idegen anyag, a szexben a Viagra, és vannak napok, melyek oly kilátástalanul felhőtlenek, hogy a fitneszsaláta is megkeseredik a szájban. A gondtalanság oly nyomasztóan hat Judd Apatow vígjátékának házas feleire, a születése óta jófej Pete-re és a genetikailag kedves Debbie-re, hogy egymáshoz vágott szellemes sértéseik komolyan kikezdik kapcsolatuk bársonyos szövetét.
Oly komolyan, hogy bármilyen probléma is nyomassza a mozinézőt, menten elszégyelli magát, és gyűjtésbe fog a kaliforniai lemezkiadók (Pete) és butiktulajdonosnők (Debbie) megsegítésére. Apatow mindent elért, amit vígjátékkészítő csak elérhet, ott sem kell lennie a forgatáson, hogy valamely projektje révbe érjen, elég, ha producerként tesz-vesz a háttérben. A
40 és annyi forgatásán - hisz ő rendezte - viszont elég sokszor kint volt; talán ez volt a baj, vagy talán túl közel került az anyaghoz; nemcsak feleségét, de két szép gyermekét is főszerephez juttatta. Attól persze még valami jó is kisülhetett volna a dologból, hogy két gondtalan ember gondjairól szól a történet, elvégre nem osztályharcos alapon ítélünk filmekről, ám a fejhangon való affektálás (Debbie) és a popkulturális referenciáktól roskadozó zsörtölődés (Pete), még ha kedves is Apatow-nak, nem kedvelteti meg egykönnyen a film luxuskínokkal küzdő, velejükig jófej hőseit.
Forgalmazza a UIP-Duna Film
