Film

A Babadook

  • - kg -
  • 2018. március 8.

Film

Tisztességben megőszült gyerekzsúrozók a megmondhatói, hogy mindig akadnak problémás gyerekek, akik a legbékésebb szülinapot is képesek romba dönteni, hogy aztán sikeres vagy épp sikertelen, de mindenképpen zsúrkompatibilis felnőttek váljanak belőlük. Bizonyára ebben reménykedik a kis Samuel anyukája is, de messze még a pillanat, amikor ez bekövetkezhet. Samuelt és anyukáját egy súlyos családi trauma is egységbe kovácsolja: a gyermek születésnapja gyásznap is, az apa és férj elvesztésének napja. Egy végzetes baleset a szülőszobára menet örökre beárnyékolta anya és születőben lévő gyermeke életét. Ennyi traumát nehezen bír el büntetlenül egy film, de Jennifer Kent olyan biztos kézzel adagolja a nyomasztást, az egymásra utaltság egyszerre meghitt és katasztrófával fenyegető magányának árulkodó jeleit, hogy kijárna egy életműdíj, ha nem ez lenne az ausztrál rendező első játékfilmje. Ilyen érzékenység és profizmus mellett akár a szörnyről is le lehetett volna mondani, nélküle persze a műfaji fesztiválok kigolyózták volna a filmet, és most nem találgathatnánk, hogy a Varjúdombi meséket idéző, könyvlakó szörnyeteg vajon a tudatalatti vagy pusztán a szűkös költségvetés miatt olyan, amilyen. Egy szörny nélküli szörnyfilm – ez lett volna csak az igazi truváj, de az ígéret szép szó, Baba­dook és konyhakés nélkül egy Baba­dook című film csalódást okozna. De még így, olcsó szörnnyel együtt is egy remek kis filmmel, a „hogyan csináljunk kevésből jót” versenyszám éllovasával van dolgunk, noha ló helyett csak egy szegény kutya viszi el a balhét.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.