Film

A Babadook

  • - kg -
  • 2018. március 8.

Film

Tisztességben megőszült gyerekzsúrozók a megmondhatói, hogy mindig akadnak problémás gyerekek, akik a legbékésebb szülinapot is képesek romba dönteni, hogy aztán sikeres vagy épp sikertelen, de mindenképpen zsúrkompatibilis felnőttek váljanak belőlük. Bizonyára ebben reménykedik a kis Samuel anyukája is, de messze még a pillanat, amikor ez bekövetkezhet. Samuelt és anyukáját egy súlyos családi trauma is egységbe kovácsolja: a gyermek születésnapja gyásznap is, az apa és férj elvesztésének napja. Egy végzetes baleset a szülőszobára menet örökre beárnyékolta anya és születőben lévő gyermeke életét. Ennyi traumát nehezen bír el büntetlenül egy film, de Jennifer Kent olyan biztos kézzel adagolja a nyomasztást, az egymásra utaltság egyszerre meghitt és katasztrófával fenyegető magányának árulkodó jeleit, hogy kijárna egy életműdíj, ha nem ez lenne az ausztrál rendező első játékfilmje. Ilyen érzékenység és profizmus mellett akár a szörnyről is le lehetett volna mondani, nélküle persze a műfaji fesztiválok kigolyózták volna a filmet, és most nem találgathatnánk, hogy a Varjúdombi meséket idéző, könyvlakó szörnyeteg vajon a tudatalatti vagy pusztán a szűkös költségvetés miatt olyan, amilyen. Egy szörny nélküli szörnyfilm – ez lett volna csak az igazi truváj, de az ígéret szép szó, Baba­dook és konyhakés nélkül egy Baba­dook című film csalódást okozna. De még így, olcsó szörnnyel együtt is egy remek kis filmmel, a „hogyan csináljunk kevésből jót” versenyszám éllovasával van dolgunk, noha ló helyett csak egy szegény kutya viszi el a balhét.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.