Film

A Babadook

  • - kg -
  • 2018. március 8.

Film

Tisztességben megőszült gyerekzsúrozók a megmondhatói, hogy mindig akadnak problémás gyerekek, akik a legbékésebb szülinapot is képesek romba dönteni, hogy aztán sikeres vagy épp sikertelen, de mindenképpen zsúrkompatibilis felnőttek váljanak belőlük. Bizonyára ebben reménykedik a kis Samuel anyukája is, de messze még a pillanat, amikor ez bekövetkezhet. Samuelt és anyukáját egy súlyos családi trauma is egységbe kovácsolja: a gyermek születésnapja gyásznap is, az apa és férj elvesztésének napja. Egy végzetes baleset a szülőszobára menet örökre beárnyékolta anya és születőben lévő gyermeke életét. Ennyi traumát nehezen bír el büntetlenül egy film, de Jennifer Kent olyan biztos kézzel adagolja a nyomasztást, az egymásra utaltság egyszerre meghitt és katasztrófával fenyegető magányának árulkodó jeleit, hogy kijárna egy életműdíj, ha nem ez lenne az ausztrál rendező első játékfilmje. Ilyen érzékenység és profizmus mellett akár a szörnyről is le lehetett volna mondani, nélküle persze a műfaji fesztiválok kigolyózták volna a filmet, és most nem találgathatnánk, hogy a Varjúdombi meséket idéző, könyvlakó szörnyeteg vajon a tudatalatti vagy pusztán a szűkös költségvetés miatt olyan, amilyen. Egy szörny nélküli szörnyfilm – ez lett volna csak az igazi truváj, de az ígéret szép szó, Baba­dook és konyhakés nélkül egy Baba­dook című film csalódást okozna. De még így, olcsó szörnnyel együtt is egy remek kis filmmel, a „hogyan csináljunk kevésből jót” versenyszám éllovasával van dolgunk, noha ló helyett csak egy szegény kutya viszi el a balhét.

Forgalmazza a Pannonia Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.