Tisztességben megőszült gyerekzsúrozók a megmondhatói, hogy mindig akadnak problémás gyerekek, akik a legbékésebb szülinapot is képesek romba dönteni, hogy aztán sikeres vagy épp sikertelen, de mindenképpen zsúrkompatibilis felnőttek váljanak belőlük. Bizonyára ebben reménykedik a kis Samuel anyukája is, de messze még a pillanat, amikor ez bekövetkezhet. Samuelt és anyukáját egy súlyos családi trauma is egységbe kovácsolja: a gyermek születésnapja gyásznap is, az apa és férj elvesztésének napja. Egy végzetes baleset a szülőszobára menet örökre beárnyékolta anya és születőben lévő gyermeke életét. Ennyi traumát nehezen bír el büntetlenül egy film, de Jennifer Kent olyan biztos kézzel adagolja a nyomasztást, az egymásra utaltság egyszerre meghitt és katasztrófával fenyegető magányának árulkodó jeleit, hogy kijárna egy életműdíj, ha nem ez lenne az ausztrál rendező első játékfilmje. Ilyen érzékenység és profizmus mellett akár a szörnyről is le lehetett volna mondani, nélküle persze a műfaji fesztiválok kigolyózták volna a filmet, és most nem találgathatnánk, hogy a Varjúdombi meséket idéző, könyvlakó szörnyeteg vajon a tudatalatti vagy pusztán a szűkös költségvetés miatt olyan, amilyen. Egy szörny nélküli szörnyfilm – ez lett volna csak az igazi truváj, de az ígéret szép szó, Babadook és konyhakés nélkül egy Babadook című film csalódást okozna. De még így, olcsó szörnnyel együtt is egy remek kis filmmel, a „hogyan csináljunk kevésből jót” versenyszám éllovasával van dolgunk, noha ló helyett csak egy szegény kutya viszi el a balhét.
Forgalmazza a Pannonia Entertainment
