Meghitt közelségben, szinte egymáshoz húzódva helyezkedik el az öt zenész az emiatt még hatalmasabbnak tűnő színpad közepén. Mintha nem is a hangszereket, hanem önmagukat hangolnák, tétova foszlányokból, az esetlegesség meggyőző látszatát keltve bontakozik ki az első két, töprenkedő darab.