A helyszín Johannesburg, a hősök zulu férfiak, akik a környékbeli falvakból időközönként a hírhedt nagyvárosba mennek szezonmunkásnak. A történet ettől a ponttól kezdve szinte a legendás Hungária-szám, a Casino Twist világát idézi, csak emelkedettebben és poétikusabban. A szombat este közeledtével ugyanis előkerülnek a gondosan karbantartott zakók, selyemingek, pantallók, zoknik, nyakkendők, retrocipőcsodák, s kezdetét veszi a vetélkedő. A szvenkák (swenkas - az angol 'swankers' - kb. puccoskodók, gigerlik, dendik - rontott változata), vagyis e másfél tucat zulu férfi társasága ugyanis minden hétvégén megmérkőzik egymással: a versenyben egyszerre számít a tartás, a modor, az elegancia és a koreográfia. És számukra mindez nem csupán a hétvégén kötelező, de hétköznapokon is: bizonyos szabályokhoz melósruhában is tartják magukat, a kiállás, a büszkeség, a morális tisztaság és az önmaguk teremtette tradíció valósággal keretbe foglalja életüket. Ráadásul, s ez sem kis szó, legtöbb sorstársukkal ellentétben alkohol helyett inkább elegáns holmikra költik a pénzüket, ami - szemben a piával - az önbecsülésnek is jót tesz.
Jeppe Rsnde dán rendező különleges, egyedi munkájából teljes mértékben hiányzik a hagyományos doksik kérdezz-felelek dramaturgiája: csupán egy kvázi-narrátorunk van, maga is helybéli zulu, igazi mesemondó, aki összekötő szövegeivel már önmagában is szép, kerek történetté formálná a látottakat. Mindehhez azonban méltó társai maguk a szvenkák: vérükben van a szerepjátszás és az improvizáció - a rendező szerint nem volt szükség szövegkönyvre: mindig pontosan tudták, mit is kell mondaniuk. Szinte egy játékfilmre is elég cselekmény zajlik a vásznon: a fiatal hős elveszíti apját, a szvenkák vezetőjét, testvére börtönbe kerül - ő pedig válaszút elé. Rsnde rendkívül erős képekkel operál - néha olyan megrázó kontrasztokat épít fel (pontosabban örökít meg, elvégre ezeket a helyzeteket az élet kínálja), hogy az már szinte fáj.
