A szvenkák

  • - minek -
  • 2006. november 2.

Film

A helyszín Johannesburg, a hősök zulu férfiak, akik a környékbeli falvakból időközönként a hírhedt nagyvárosba mennek szezonmunkásnak.

A helyszín Johannesburg, a hősök zulu férfiak, akik a környékbeli falvakból időközönként a hírhedt nagyvárosba mennek szezonmunkásnak. A történet ettől a ponttól kezdve szinte a legendás Hungária-szám, a Casino Twist világát idézi, csak emelkedettebben és poétikusabban. A szombat este közeledtével ugyanis előkerülnek a gondosan karbantartott zakók, selyemingek, pantallók, zoknik, nyakkendők, retrocipőcsodák, s kezdetét veszi a vetélkedő. A szvenkák (swenkas - az angol 'swankers' - kb. puccoskodók, gigerlik, dendik - rontott változata), vagyis e másfél tucat zulu férfi társasága ugyanis minden hétvégén megmérkőzik egymással: a versenyben egyszerre számít a tartás, a modor, az elegancia és a koreográfia. És számukra mindez nem csupán a hétvégén kötelező, de hétköznapokon is: bizonyos szabályokhoz melósruhában is tartják magukat, a kiállás, a büszkeség, a morális tisztaság és az önmaguk teremtette tradíció valósággal keretbe foglalja életüket. Ráadásul, s ez sem kis szó, legtöbb sorstársukkal ellentétben alkohol helyett inkább elegáns holmikra költik a pénzüket, ami - szemben a piával - az önbecsülésnek is jót tesz.

Jeppe Rsnde dán rendező különleges, egyedi munkájából teljes mértékben hiányzik a hagyományos doksik kérdezz-felelek dramaturgiája: csupán egy kvázi-narrátorunk van, maga is helybéli zulu, igazi mesemondó, aki összekötő szövegeivel már önmagában is szép, kerek történetté formálná a látottakat. Mindehhez azonban méltó társai maguk a szvenkák: vérükben van a szerepjátszás és az improvizáció - a rendező szerint nem volt szükség szövegkönyvre: mindig pontosan tudták, mit is kell mondaniuk. Szinte egy játékfilmre is elég cselekmény zajlik a vásznon: a fiatal hős elveszíti apját, a szvenkák vezetőjét, testvére börtönbe kerül - ő pedig válaszút elé. Rsnde rendkívül erős képekkel operál - néha olyan megrázó kontrasztokat épít fel (pontosabban örökít meg, elvégre ezeket a helyzeteket az élet kínálja), hogy az már szinte fáj.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.