Természetesen szó sincs jó szántóvetős, jószághizlaló tekintetű parasztromantikáról, trágyaszagról, ásóról, kapáról. Geyrhaltert a mezőgazdasági nagyipari termelés foglalkoztatta, az ISO-szabványos, EU-konform high-tech gépesített parádé. Steril melegházak, ezüstmetál karámok, laboratóriumnak látszó disznóólak, zavarbaejtő tisztaság, robotok mindenütt. Világcégek színes prospektusai elevenednek meg, csodálatos masinák a ragyogó kék ég alatt, "hatékonyságot" növelő pompás szerkezetek.
De mi van, amikor a kombájn kimegy a képből? Erről kaphatunk másfél órás összefoglalót, zene és szöveg nélkül, csak a természetes zajokat felhasználva, csodálatos felvételeken. Minden tökéletesen működik, szó sincs üzemzavarról. És persze leleplezésről sem, hiszen olyan európai cégek engedték be a kamerát üzemeikbe, amelyek büszkék teljesítményükre, a világszínvonalú minőségre, amit előállítanak.
Csakhogy amit előállítanak, az nem csavar, csatosüveg vagy kötött sapka, hanem élőlény. Zöldség, gyümölcs, hal, szárnyas, emlős. De ugyanúgy bánnak velük, mintha csavarok, csatosüvegek vagy kötött sapkák lennének. Sorozatgyártott csirke és paprika, ritmusra belezett hízó, ütemes vágóhídi trancsír. Ebben a nagyon lassú, nem csak traktorral vontatott filmben semmi más nincs, csak a műveletek, hangsúlyozottan "PR-minőségben". Nem csak az ételtől megy el az étvágyunk.
