Sutkai bajnokok

  • - minek -
  • 2006. november 2.

Film

Aleksandar Manic filmje a dokuk jó szokása szerint egzotikus helyre kalauzol: ezúttal Sutkába, a macedóniai, jelentős részben muszlim cigányok fővárosába.

Aleksandar Manic filmje a dokuk jó szokása szerint egzotikus helyre kalauzol: ezúttal Sutkába, a macedóniai, jelentős részben muszlim cigányok fővárosába. Ahá, balkáni romák, sóhajt fel a Kusturicával terhelt rezesbandaattakokba csömörlött mozinéző, pedig rosszul teszi, mivel ez esetben kihagyna vagy nyolcvan perc tömény szórakozást. Manic a helyi - természetesen virtuális - rekordok könyvét igyekszik rekonstruálni, elvégre egy ilyen zárt közösségben szinte mindenki lehet valamiben a legjobb. S míg haladunk előre a sajátos szaknévsorban, feltárul a helyiek gondolkodásmódja, valláshoz, természetfelettihez, alkoholhoz, zenéhez, tánchoz való egészséges-ösztönös viszonya. A sutkai nép babonás, s nem is kicsit: folyton kísérti a sátán fizikai jelenléte, még inkább szolgáié, a többségünk számára csupán az Ezeregyéjszaka meséiből ismerős dzsinneké. Mindazonáltal az iszlám kultúrának inkább csak a mesevilági része érintette meg a helyi igazhitűeket, akik azért nem vetik meg az alkoholt sem. Másik kedvencük a speciálisan török turbófolk - az eredeti műsoros kazetták versenye a film egyszerre mulatságos és felemelő epizódja.

Amúgy az alkotóktól is távol áll a művészi puritanizmus: színes-szagos képek, alkalmanként meghökkentő vágások, ironikus beállítások, találó és - főleg a dzsinnes-dervises részeknél - önmagában is mulatságos zenehasználat teszi érzékivé az élményt. Dervis, lókupec, boszorkány, popsztár, kanári- és galambtenyésztő, mészáros és megannyi társuk... - lám, akkor sem szégyen bajnoknak lenni, ha a sportág nem éppen olimpiai szám.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.