Velichovky királya

  • - borz -
  • 2006. november 2.

Film

A szudétanémet Seisser család egy cseh fürdővároska, Velichovky mellett gazdálkodik.

A szudétanémet Seisser család egy cseh fürdővároska, Velichovky mellett gazdálkodik. A középbirtok jövedelmét visszaforgatva fejleszti vállalkozását, amely fűrészmalommal, melegházi konyhakertészettel bővül az idők során. Seisser úr régi vágású gazda, aki személyesen irányítja, szervezi a munkát, szigorú atyaként felügyeli a munkásait. Még korpulens alkatával is a Hyppolit, a lakáj Steiner urára emlékeztet, oldalán úrhatnám feleséggel és három leánygyermekkel. A papa jövőképe odáig terjed, hogy a lányok válasszanak maguknak alkalmas férjet, aki majd átveszi a gazdaság vezetését. Csakhogy az elkényeztetett fruskák már nem parasztpolgár férjre vágynak: a legidősebb Lili egy cseh fogorvost választ, és Prágában éli világát, Ria egy német származású bankfiúhoz megy, míg a harmadik lány, Edita már nem adja alább birodalmi német katonatisztnél. A derék Seisser úr fiaként szereti a cseh orvost, berzenkedik a bankfiú ellen, és kifejezetten ellenzi a porosz katonát, aki az első világháború veteránjaként túlkoros a húszéves lányhoz, de az unokák születése megbékíti. A birtok gondját meg maga a nagybetűs történelem veszi le a válláról: 1945-ben cseh szomszédai és alkalmazottai megszabadítják minden ingóságától, majd kitelepítik az egész családot Németországba.

Jan Sikl rendező Forgács Péterhez hasonló mozgóképi leletmentést végez Csehországban, az általa alapított Privát Filmarchívumban. Tárgyszerűbb módszerrel dolgozik magyar kollégájánál, beéri azzal, hogy a talált képet tényközlő, magyarázó szöveggel látja el. A Velichovky királya újdonságát a falusi, paraszti élet eleven megidézése adja.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.