A diktatúra mint lakótárs: Janus a köztévében

  • Gera Márton
  • 2015. december 15.

Film

A diktatúra beférkőzik a családba, leül az asztalhoz, befekszik a franciaágyba, és a végén mindent tönkretesz. Nem kell félni, ez csak egy tévéfilm.

Úgy tűnik, a köztévé kezd rájönni, hogy az értelmes műsorait nem a hajnali műsorsávba kell eldugni, hogy még véletlenül se láthassák azok, akik szerint a közszolgálatiság nem abban merül ki, miként főzi körbe az országot Borbás Marcsi. Legalábbis a Janust viszonylag megfelelő időpontban vetítették, és hovatovább még reklámozták is.

false

Nyilván kellett ehhez egyfajta bizalom a tévéfilm felé, ami részben indokolt is, hiszen Gyöngyössy Bence tisztességes munkát rakott le az asztalra. Persze, ha úgy vesszük, favorit a téma: arról van szó, hogyan férkőzik be a diktatúra a mindennapokba, és miként teszi élhetetlenné azokat. Ráadásul a Janus megtörtént eseményeken alapul, így még azzal sem lehet vádolni, hogy összehord hetet-havat a történelemmel kapcsolatban. Egyébként tényleg nem lehet, mert a tévéfilm – jobb pillanataiban – nem is szeretne mást, mint bemutatni egy romániai magyar család életét a Ceaușescu-rendszer végén. Azt, hogy miként hálózta be a férjet a Securitate, és hogyan lett minden csak egyszerű színjáték: az esküvő, a vacsorák, az őszintének tűnő pillanatok. Mert itt a diktatúra mindent megmérgez, a feleség önmaga épelméjűségében kezd kételkedni, hiszen a férje nyilván nem hazudik. Seress Zoltán játssza a férjet, Marozsán Erika a feleségét, és színészi játékról tulajdonképpen csak miattuk beszélhetünk, ugyanis a többi szereplő megszólalásai után azt lehet érezni, hogy a Família Kft. reinkarnálódott.

Könnyű volna teljesen elrontani, pillanatok alatt válhatna didaktikussá a film, játszhatná a rendező az önjelölt történészt. Ám szerencsére a Janus nagyobb részében nem ez történik, egyedül a vége felé érezni, hogy kissé többet akar, mint amit elbír: mutogatják az 1989-es forradalom felvételeit, csak éppen feleslegesen, mert utóbbinak tárgyalására itt most igazán nincs mód. Közben meg abban erős a film, hogy nem áll meg a kommunizmus bukásánál, szépen eljut a cselekmény napjainkig, és látjuk, a volt ügynök milyen elegánsan száll be a kormány autójába. Talán túlságosan is egyértelmű a jelenet, de értjük a célzást.

Duna Tv, december 14. Vetítik még: december 16. 18.30, Duna World


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.