Itt valami kis nosztalgiázásnak kéne következnie, afféle „én és a Star Wars – avagy hogyan teltek a gyermekévek a Csillagok háborúja bűvöletében” jellegű fogalmazásnak, ami csak azért nem következik, mert egy szellemes Twitter-bejegyzésben valaki nemrég óva intett minden elérzékenyülni hajlamos újságírót az efféle felvezetésektől. A szemét módon minden személyeskedést megfúró felhívás lényege valahogy így hangzott: „Ha már azon agyalsz, hogy Az ébredő Erő kapcsán miként fogod az olvasókkal megosztani, hogy milyen személyes élmények fűznek a Star Warshoz, inkább ne erőltesd a dolgot.”
| ||
Ilyen előzmények után szörnyű nagy csapdába sétálnánk bele, ha a Nap mozival (soha nem feledjük a lambériát és Tahi Tóth László ifjúkori arcképét a ruhatár felett) hozakodnánk elő és a nyolcvanas évek elejének ama örökre emlékezetes karácsonyi szünetével, amikor szitáló hóesésben… – de ugorjunk inkább 30 évet!
Minden úgy van, ahogy hagytuk, vagyis ahogy George Lucas hagyta: az elmaradhatatlan céges logó, a komótos és sárga felvezető szöveg és a mélységes űr ezernyi égitesttel: a kezdeti komfortérzet kedvéért gyorsan egy drabális csillagromboló is kitakarja a képet, csak ez most más szögből jő, nem úgy, mint az idők kezdetén (Nap mozi). Eddig ígéretes, de Luke egyelőre sehol. Max von Sydow is kifejezetten ígéretes, a maga 86 évével közel s távol ő a legidősebb férfi a galaxisban: rövid időre szerződtették, gyorsan át is ad valami nagyon-nagyon fontosat az új generációt képviselő virtuóz X-szárnyú pilótának (új fiú 1.), valamit, amire az új idők utánpótlás gonoszainak is fáj nagyon a foguk. Luke még sehol, de Han, ha kicsit megereszkedetten is, hamar színre lép hű vukijával, a mindenkit lejátszó, Oscart érdemlő Chewie-val: hozzájuk, az ő történetszálukhoz, egy kiugrott, meghasonlott rohamosztagos (új fiú 2.) és egy romok közti lomizásból élő, de nagy dolgokra hivatott sivataglakó (új lány 1.) párosán keresztül vezet az út. Az új fiúk táborát erősíti a Darth Vader birodalmi sisakjával szoros viszonyt ápoló, a kegytárgyhoz szavakat is intéző főgonoszkezdemény, aki testi-lelki alkatát tekintve inkább hasonlít egy terápiára szoruló, brooklyni hipszterhez, mint a birodalmi fortélyok méltó örököséhez. Persze még kifuthatja magát, hiszen Az ébredő Erőben egy-két tulajdonságnál többet egyetlen új belépő sem kapott – sietni kell, így is több, mint kétórás a játékidő.
| ||
Na, de hol van Luke?
Jaj, ne már, ez az állandó Luke-ozás kezd az agyunkra menni!
Jó, de hol van Luke?
Ijedelemre semmi ok, a rendező-forgatókönyvíró-producer szerepét nagy csinnadrattával megöröklő J. J. Abrams nem arról ismert, hogy addig dugdos valamit, míg végül maga sem találja, amit, mint jó marketinges, a várakozások felkorbácsolása végett elrejtett a spájzban – nem, Abrams ennél sokkal pedánsabb tanuló, egy igazi Steinmann, aki senkit sem hagy az út szélén, erre akár mérget is vehetünk. Az ígéret szerint, ugye, minden rajongó megkapja a maga jussát, és ezt az ígéretet, úgy ahogy van, szó szerint vették a történet kiagyalói (köztük Lawrence Kasdan, a régi írók közül): a klasszikus trilógia kottájából játszanak úgy emberileg, atya-fiú fronton, Erő-Sötét Oldal téren, mint látványilag-lépegetőileg (Chewie mellett egy összedőlt lépegető a film fénypontja.) Egy kicsit persze meg van bolondítva minden, a kocsmatöltelékek máshogy ormányosak, járműfronton is akadnak új modellek, és a dallamvilágban is érezhető némi hajlam az újra – de hol van már Luke?
| ||
Luke sehol, Han mindenesetre magabiztosan uralja a pályát, Chewie-val nagyon megy a hacseksajós zsörtölődés és az öreguras vagánykodás. Csak a szépre emlékeznek és velük együtt mi is – ugye, ugye, Nap mozi, téli szünet, Tahi Tóth László stb. stb. A fiatalok majd úgyis megkapják a saját filmjüket, többet is, mint amennyit majd szeretnének, addig is, elég ha szépek (Daisy Ridley például szép is, jó is), és a körülményekhez képest tehetségesek.
| ||
Ezúttal azonban még a le- és beköszönő régi gárda ünnepel: ahogy kell, mindenki önmagát és egy kicsit a másikat. Olyan nagyon nem is kell strapálniuk magukat; ahol csak feltűnik egy ráncos, régi ismerős vagy egy romos, régi jármű, mi, régi napmozisok, hálatelt szívvel ujjongunk magunkban, elvégre ez a dolgunk és tesszük, amit tennünk kell. Legfeljebb úgy teszünk, mintha nem látnánk, nem hallanánk, ha valami félre ment, de hát minek is zsörtölődni e kései órán, ki hallaná meg ebben a fülsiketítő ünneplésben, ha elkezdenénk sorra venni, mitől nem film Az ébredő Erő, sokkal inkább egy ünnepi kívánságműsor, a Star Wars-felvonulók kérték karácsonyi különkiadása.
Jó, jó, de hol van Luke?
Olvassa el nagy Star Wars mellékletünket a Magyar Narancs friss, ünnepi számában!
Megszólal George Lucas munkatársa és történetírója, valamint Boldizsár Ildikó meseterapeuta.
