Amikor már úgy tűnt, nem lehet újat mutatni a 100 méteres sík-remake versenyszámban, forradalmi újítással rukkolt elő a mókás mosómedvék mozgóképes reprezentációját nagyban elősegítő társulat, azaz A galaxis őrzői lelkes csapata. A mindent megszépítő messzeségből újraforgatni valamit, bármit, legyen az film, kő vagy uzsonnás doboz, ma már piaci norma, de hogy három év elteltével megcsinálni ugyanazt a filmet, ugyanazokkal a szereplőkkel, az még ezen a papírforma piacon is punk gesztus. Igaz, nem is vártunk kevesebbet a hatalmas mordállyal arcoskodó csíkosfarkútól, az apahiányos walkman-huszártól, a kívül rideg zöld, belül csupa tűz űrcsajtól, a faék egyszerűségű falénytől és a pusztító humorú pankrátortól. Nem elég, hogy ők a legjobbak az űrkabaré költséges műfajában, de ők az egyedüli versenyzők is: 100 milliós (USD) költségek mellett sem a világegyetem, sem a Marvel-univerzum nem bírna el több humorbrigádot. A vol.1. nem kis kockázat volt, legyünk hát elnézőek a vol.2-vel, amikor azt látjuk, hogy rokonszenves barátaink – igen, a mosómedve, a zöld lány és a többiek vagy azok cuki rokonai –ugyanazt az űrrevüt adják elő, kicsit tán unottabban. Vendégművészeink: Tango & Cash vagyis Sylvester Stallone & Kurt Russell. Kurt, meglehet, egy egész bolygót alakít, Slyról viszont régóta sejthető, hogy egy másik világ küldötte. De nincs az a bolygó, kicsi vagy nagy, mely felérhetne a kékre festett Michael Rookerrel, a második rész egyetlen fellépőjével, aki nem csak megismétli a kicsit már elhasznált kunsztokat, de túl is tesz azokon.
A Fórum Hungary filmje
