Öten ültek egy retrofuturisztikus sushiétteremben: egy szemétdombra kihajított eb, egy szemét japán politikus, egy kutyabarát kisfiú, egy szeplős amerikai cserediáklány és Kuroszava Akira. Groucho Marxra vártak, aki kisvártatva belovagolt Rejtő Jenő nevű lován: „A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja, a kutyán belül viszont túl sötét van az olvasáshoz” – sütötte el sokadjára Groucho, de mire a végére ért, Wes Anderson felriadt álmából.
Lehet, hogy A kutyák szigete nem pont így született, de az biztos, hogy Anderson bábfilmjében majd mindenki szerepel, Akira és Jenő persze csak lélekben. Wes nem először kezd stop-trükkös kutyákkal, fülébe juthatott, hogy a beagle-gazdák jóvátételt követelnek, amiért A fantasztikus Róka úrban viccet csinált a fajtából. A kutyák szigete után legfeljebb a macskások és a néphülyítő propagandát nyomó, aljas politikusok fognak reklamálni: a macsekosok azért, mert ez egy erősen kutyapárti film, a politikusok azért, mert Anderson mögött a „tudjuk ki” áll, listára vele! Úgy tűnik, Wes nem szíveli az uszítást, talán ezért lett nála egy kutyák ellen uszító politikus a főgonosz, de nagyon is csípi Kuroszavát – a bábkutyák túlélési harca Báb-Japánban játszódik. East találkozik Wesszel – ez maga egy külön műfaj. A rutinszerűen beálló csoda, az andersonos képi bigyók, a mindent eluraló szép mütyürök, vagyis a védjegyszerűen túltolt, bájos és fárasztó lakberendezési attak a japán kultúrkincsből merít. Pincér, egy fellinis bábfilm római macskákkal rendel!
A Fórum Hungary filmje
