Film

A kutyák szigete

  • - kg -
  • 2018. június 10.

Film

Öten ültek egy retrofuturisztikus sushiétteremben: egy szemétdombra kihajított eb, egy szemét japán politikus, egy kutyabarát kisfiú, egy szeplős amerikai cserediáklány és Kuroszava Akira. Groucho Marxra vártak, aki kisvártatva belovagolt Rejtő Jenő nevű lován: „A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja, a kutyán belül viszont túl sötét van az olvasáshoz” – sütötte el sokadjára Grou­cho, de mire a végére ért, Wes Anderson felriadt álmából.

Lehet, hogy A kutyák szigete nem pont így született, de az biztos, hogy Anderson bábfilmjében majd mindenki szerepel, Akira és Jenő persze csak lélekben. Wes nem először kezd stop-trükkös kutyákkal, fülébe juthatott, hogy a beagle-gazdák jóvátételt követelnek, amiért A fantasztikus Róka úrban viccet csinált a fajtából. A kutyák szigete után legfeljebb a macskások és a néphülyítő propagandát nyomó, aljas politikusok fognak reklamálni: a macsekosok azért, mert ez egy erősen kutyapárti film, a politikusok azért, mert Anderson mögött a „tudjuk ki” áll, listára vele! Úgy tűnik, Wes nem szíveli az uszítást, talán ezért lett nála egy kutyák ellen uszító politikus a főgonosz, de nagyon is csípi Kuroszavát – a bábkutyák túlélési harca Báb-Japánban játszódik. East találkozik Wesszel – ez maga egy külön műfaj. A rutinszerűen beálló csoda, az andersonos képi bigyók, a mindent eluraló szép mütyürök, vagyis a védjegyszerűen túltolt, bájos és fárasztó lakberendezési attak a japán kultúrkincsből merít. Pincér, egy fellinis bábfilm római macskákkal rendel!

A Fórum Hungary filmje

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.