Tévé

"A magyarok zsenik"

Hogy volt!? - Ki Mit Tud?-ok...

  • Solymosi Bálint
  • 2012.02.23 13:02

Film

Vannak az embernek zseniális pillanatai, amelyeket később nem tud megismételni, vagy egy idő múlva felidézni sem, mindenesetre lehetnek következményei; ilyen fejleményre riadok ma délelőtt - leszállítottak nekem egy műhold nagyságú fotelt.

Mintegy az életemet berendező, szemérmetlenül messze fénylő telitalálat - ezután ebből kedvemre tévézhetek. Egy öntudatára ébredő tévélénynek azzal kell szembenéznie, hogy nincs egyedül, még akkor sem, ha ezt hit kérdésének tekinti, és azzal is tisztában kell lennie ugyanakkor, hogy nincs mindenki ellene, mert hát azért van a tévé, és azért vannak a műsorkészítők, hogy vele legyenek.

Amikor alig volt televízió a háztartásokban, a szerencsés tulajdonosok saját magukat szerették volna látni benne. Ez természeténél fogva semmit sem változott azóta, ez az állandó motívum és/vagy motiváció, azt hiszem. Szóval mennek a gyerekek a kultúrházakba és onnan meg a televízióba, ez a Ki Mit Tud?.

Hogy volt!? az ismeretterjesztő sorozatok egyike, amolyan retró műsorféle, ami az MTV archívumára épül, a bejátszásokat és a műsorvezetők felkészülését segítve. Ez a rész (amint a többi ugyanígy) nem elkapkodottan rövid blokkokkal idézi fel a magyar televíziózás múltját - ebben az esetben a Ki Mit Tud?-ot és korát -, de fárasztónak sem érzi a néző. A mostani levezénylők Sugár Ágnes és Nagy György, előbbi vállalja a felkonferálást egy idézettel az 1961 karácsonyi rádió- és tévéújságból: "Ki akar a tévében szerepelni? Ki tudná a közösséget szórakoztatni műsorral? És mit vinnél magaddal a VIT-re, Helsinkibe?" Ezekkel a figyelemfelkeltő mondatokkal, így Sugár Ágnes, kezdetét vette az MTV kulturális tehetségkutató sorozata, a Ki Mi Tud?.

Egyszerre elérkezett az idő minden fiatal számára, és végre megoszthatták egymással és közösségükkel elhanyagolt, magányosságra, bolondságra ítélt tehetségüket, szépségüket és szellemességüket mindenféle műfajban. Szerencsés időszak ez társadalompedagógiai értelemben is; az egyének afféle unortodox biológiai égésfolyamatát, a kamaszkort és vele a lázadást soha nem tapasztalt módon és az államnak megfelelően lehetett művelődési energiává alakítani; és így megmutatni, hogy mit tudunk. Mindent.

Nagy György egy megsárgult kockás irkalap megszellőztetésével kezd, eleve olyan ez, mint egy levéltári dokumentum, tehát kvázi tudomány, szórakoztató is, Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes óra alatti levélváltása, amelynek lényege, hogy Zsuzsa látta a Ki Mit Tud? egyik részét, és abban egy srác "annyira ócskán énekelt", hogy szerinte érdemes volna nekik kettőjüknek elindulni. Mire azt a választ kapja Ágnestől, hogy ő nem erre "van beállítva" és így tovább, végül is elindulnak a versenyen, helyezést érnek el, és így választhatnak az akkori "legnagyobb áruház" készletéből. Két olvasólámpára esik addigra túlizgult lelkük választása. Az árukészlet csúcsa, ha jól láttam, egy szürke bőröndben elhelyezett lemezjátszó (az énektanárnőm nem tudott az iskolában nélküle közlekedni).

Hogy volt!? stúdiódíszlete olyan, amit a sok tévéműsort néző gyerek képzelhet az otthonosságot sugalló nappaliról, ahol a felnőttek beszélgetnek. Ezeken a kanapékon el- és megköszönés nélkül váltakoznak a meghívott vendégek, köztük a zsűritagok, például Szinetár Miklós, Petrovics Emil, Benkó Sándor, Sztevanovity Zorán, az előadók közül Kubik Anna, Tóth Enikő vagy a Generál együttesből Novai Gábor, aki a bandájával ennek a vetélkedőnek köszönhetően jutott el a Colosseum falai alá, ahol filmfelvétel készült (1972). Ilyen szép és kiművelt évek voltak 62 és 96 között, amíg volt Ki Mit Tud?. A nyilatkozók szerint mindenki nagyon akart, nagyon komoly volt és nagyon tisztességes, mivel mindez nem járt anyagi haszonnal, mi sem természetesebb!

Akkoriban az embereken végezhető médiakísérletek nem voltak okvetlenül halálosak, ez valóban így lehetett. Viszont be kell lássuk: teljesen érdektelen, "hogy volt". És ezt én vélem ilyképpen, aki akkor élt, tehát ismerősek neki az arcok, a tárgyak, túl ismerős az is, ahogy önmagukat és a körülöttük zajló világot látták, látják. Mindez azonban a kultúránk egy része volna. Akárhogy is, menthetetlenül elveszett, de veszett több is és így tovább.

Duna Televízió, január 28., 15.10

Neked ajánljuk

Komáromi Zoltán: Ezzel a vírussal nem lehet együtt élni

  • Bányai György
A DK egészségpolitikusa, gyakorló háziorvos szerint kormányváltás esetén a karanténszabályok szigorú betartásával, nagy számú teszteléssel és a harmadik, negyedik oltás beadásával jövő tavasszal megállítható lenne a járvány.