Tévé

"A magyarok zsenik"

Hogy volt!? - Ki Mit Tud?-ok...

  • Solymosi Bálint
  • 2012. február 23.

Film

Vannak az embernek zseniális pillanatai, amelyeket később nem tud megismételni, vagy egy idő múlva felidézni sem, mindenesetre lehetnek következményei; ilyen fejleményre riadok ma délelőtt - leszállítottak nekem egy műhold nagyságú fotelt.

Mintegy az életemet berendező, szemérmetlenül messze fénylő telitalálat - ezután ebből kedvemre tévézhetek. Egy öntudatára ébredő tévélénynek azzal kell szembenéznie, hogy nincs egyedül, még akkor sem, ha ezt hit kérdésének tekinti, és azzal is tisztában kell lennie ugyanakkor, hogy nincs mindenki ellene, mert hát azért van a tévé, és azért vannak a műsorkészítők, hogy vele legyenek.

Amikor alig volt televízió a háztartásokban, a szerencsés tulajdonosok saját magukat szerették volna látni benne. Ez természeténél fogva semmit sem változott azóta, ez az állandó motívum és/vagy motiváció, azt hiszem. Szóval mennek a gyerekek a kultúrházakba és onnan meg a televízióba, ez a Ki Mit Tud?.

Hogy volt!? az ismeretterjesztő sorozatok egyike, amolyan retró műsorféle, ami az MTV archívumára épül, a bejátszásokat és a műsorvezetők felkészülését segítve. Ez a rész (amint a többi ugyanígy) nem elkapkodottan rövid blokkokkal idézi fel a magyar televíziózás múltját - ebben az esetben a Ki Mit Tud?-ot és korát -, de fárasztónak sem érzi a néző. A mostani levezénylők Sugár Ágnes és Nagy György, előbbi vállalja a felkonferálást egy idézettel az 1961 karácsonyi rádió- és tévéújságból: "Ki akar a tévében szerepelni? Ki tudná a közösséget szórakoztatni műsorral? És mit vinnél magaddal a VIT-re, Helsinkibe?" Ezekkel a figyelemfelkeltő mondatokkal, így Sugár Ágnes, kezdetét vette az MTV kulturális tehetségkutató sorozata, a Ki Mi Tud?.

Egyszerre elérkezett az idő minden fiatal számára, és végre megoszthatták egymással és közösségükkel elhanyagolt, magányosságra, bolondságra ítélt tehetségüket, szépségüket és szellemességüket mindenféle műfajban. Szerencsés időszak ez társadalompedagógiai értelemben is; az egyének afféle unortodox biológiai égésfolyamatát, a kamaszkort és vele a lázadást soha nem tapasztalt módon és az államnak megfelelően lehetett művelődési energiává alakítani; és így megmutatni, hogy mit tudunk. Mindent.

Nagy György egy megsárgult kockás irkalap megszellőztetésével kezd, eleve olyan ez, mint egy levéltári dokumentum, tehát kvázi tudomány, szórakoztató is, Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes óra alatti levélváltása, amelynek lényege, hogy Zsuzsa látta a Ki Mit Tud? egyik részét, és abban egy srác "annyira ócskán énekelt", hogy szerinte érdemes volna nekik kettőjüknek elindulni. Mire azt a választ kapja Ágnestől, hogy ő nem erre "van beállítva" és így tovább, végül is elindulnak a versenyen, helyezést érnek el, és így választhatnak az akkori "legnagyobb áruház" készletéből. Két olvasólámpára esik addigra túlizgult lelkük választása. Az árukészlet csúcsa, ha jól láttam, egy szürke bőröndben elhelyezett lemezjátszó (az énektanárnőm nem tudott az iskolában nélküle közlekedni).

Hogy volt!? stúdiódíszlete olyan, amit a sok tévéműsort néző gyerek képzelhet az otthonosságot sugalló nappaliról, ahol a felnőttek beszélgetnek. Ezeken a kanapékon el- és megköszönés nélkül váltakoznak a meghívott vendégek, köztük a zsűritagok, például Szinetár Miklós, Petrovics Emil, Benkó Sándor, Sztevanovity Zorán, az előadók közül Kubik Anna, Tóth Enikő vagy a Generál együttesből Novai Gábor, aki a bandájával ennek a vetélkedőnek köszönhetően jutott el a Colosseum falai alá, ahol filmfelvétel készült (1972). Ilyen szép és kiművelt évek voltak 62 és 96 között, amíg volt Ki Mit Tud?. A nyilatkozók szerint mindenki nagyon akart, nagyon komoly volt és nagyon tisztességes, mivel mindez nem járt anyagi haszonnal, mi sem természetesebb!

Akkoriban az embereken végezhető médiakísérletek nem voltak okvetlenül halálosak, ez valóban így lehetett. Viszont be kell lássuk: teljesen érdektelen, "hogy volt". És ezt én vélem ilyképpen, aki akkor élt, tehát ismerősek neki az arcok, a tárgyak, túl ismerős az is, ahogy önmagukat és a körülöttük zajló világot látták, látják. Mindez azonban a kultúránk egy része volna. Akárhogy is, menthetetlenül elveszett, de veszett több is és így tovább.

Duna Televízió, január 28., 15.10

Figyelmébe ajánljuk

Baltát vegyenek!

A darab alapja Tasnádi István Bábelna című szatirikus színműve, amely fontos történelmi események egy-egy sorsfordító pillanatát felelevenítve mutat rá, hogy a magyar identitás és a „külső” hatások viszonya mindig is ambivalens volt. Dömötör Tamás rendező projektje ezt a gondolatot viszi tovább aktualizálva és igen humoros formában.

A változó idők kegyetlensége

Furcsa kísérlet nyomán született az író első regénye, amellyel berobbant a német irodalmi életbe: A lelenc című könyv egy lányról szólt, aki beiratkozik egy gyermekotthon érettségiző osztályába.

„Parancsra álmodom”

  • Nemes Z. Márió

A kilencvenes évek egyik emlékezetes, művészetelméleti kritikai vitája a Holmi folyóirat hasábjain játszódott le a bécsi akcionizmus kapcsán. A vitát Földényi F. László Rudolf Schwarzkogler bécsi kiállításáról írott rajongó szövege váltotta ki, amelyre a kritikarovat vezetője, Radnóti Sándor éles hangnemben válaszolt.

Levelet kaptam, life

Művek és kommentárok alkotják a leveleket, és mi, nézők egy időnként meditatív, máskor fáradt, sőt csaknem keserű, olykor szakralitásba hajló kommunikációt követhetünk, ahol kirajzolódnak a női témák, a női léthez való viszony, és persze az anyaság kérdései is.

Járt utak

A feljegyzések szerint először J. S. Bach próbálkozott relaxációs – mondhatni ASMR – zene komponálásával. Bár hivatásához méltatlanul egyszerűnek tartotta a feladatot, a Goldberg-variációkért egy 100 Lajos-arannyal teli aranyserleggel jutalmazta meg az alvatlanságban szenvedő megrendelő.

Ukrán zászló, Ukrán Péter vonulása

"A gyerekeket a Fidesz valamelyik trollfarmjáról szalasztották meghekkelni választási ellenfelük felvonulását, mert valamelyik tartótisztjük szó, sőt betű szerint értette, hogy hamis zászlós műveletekre van szükség a győzelemhez."

Szétszakítva

Magyarország politika- és művelődéstörténetét évszázadok óta végigkísérik a kibékíthetetlennek tetsző, idővel valóságos és szellemi polgárháborúkig, vagy éppen sima tömeggyilkosságokig elvezető ellentétek.

A puska a falon

  • Domány András

Kedvező kamatozású hitellel segítené az Európai Bizottság Lengyelország honvédelmének feltuningolását, ám az államelnök megvétózta a majd’ 44 milliárd eurós programot. A szálakat még mindig Jarosław Kaczyński mozgatja, aki a németekkel ijesztget, és a szélsőjobb szavazói felé kaczyngat.

Pengeélen

Vasárnap kiderül, hogy Szlovéniát továbbra is Robert Golob baloldali-liberális kormánya irányítja-e, vagy a Janez Janša vezette jobboldali koalíció lép a helyébe. Janša Orbán legodaadóbb szövetségese vagy inkább közvetlen alárendeltje; megbonthatatlan barátságuk fájdalmas tüske lehet az Európai Tanács és az egész EU oldalában.

Széljobbosnak sem egyszerű lenni

A Mi Hazánk szívesen lenne a választások után felálló Országgyűlésben a „mérleg nyelve”, de egyelőre az a nagy kérdés, hogyan szavaznak majd a párt szimpatizánsai az egyéni képviselőjelöltekre. Ha például a fideszes jelöltet támogatnák, az listás mandátumokba kerülhet a Mi Hazánknak.

Jogod van befizetni

Mit tehet az ember, ha negyven oldal értelmezhetetlen csekk- és számlatengert kap az MVM-től, ami alapján be kell fizetnie valamekkora összeget? Van, aki beleáll, de a legtöbben inkább fizetnek. A szolgáltató nem egyszer úgy követeli a befizetést, hogy nem is tudja megmondani, miért éppen annyit kér.