Tévé

"A magyarok zsenik"

Hogy volt!? - Ki Mit Tud?-ok...

  • Solymosi Bálint
  • 2012. február 23.

Film

Vannak az embernek zseniális pillanatai, amelyeket később nem tud megismételni, vagy egy idő múlva felidézni sem, mindenesetre lehetnek következményei; ilyen fejleményre riadok ma délelőtt - leszállítottak nekem egy műhold nagyságú fotelt.

Mintegy az életemet berendező, szemérmetlenül messze fénylő telitalálat - ezután ebből kedvemre tévézhetek. Egy öntudatára ébredő tévélénynek azzal kell szembenéznie, hogy nincs egyedül, még akkor sem, ha ezt hit kérdésének tekinti, és azzal is tisztában kell lennie ugyanakkor, hogy nincs mindenki ellene, mert hát azért van a tévé, és azért vannak a műsorkészítők, hogy vele legyenek.

Amikor alig volt televízió a háztartásokban, a szerencsés tulajdonosok saját magukat szerették volna látni benne. Ez természeténél fogva semmit sem változott azóta, ez az állandó motívum és/vagy motiváció, azt hiszem. Szóval mennek a gyerekek a kultúrházakba és onnan meg a televízióba, ez a Ki Mit Tud?.

Hogy volt!? az ismeretterjesztő sorozatok egyike, amolyan retró műsorféle, ami az MTV archívumára épül, a bejátszásokat és a műsorvezetők felkészülését segítve. Ez a rész (amint a többi ugyanígy) nem elkapkodottan rövid blokkokkal idézi fel a magyar televíziózás múltját - ebben az esetben a Ki Mit Tud?-ot és korát -, de fárasztónak sem érzi a néző. A mostani levezénylők Sugár Ágnes és Nagy György, előbbi vállalja a felkonferálást egy idézettel az 1961 karácsonyi rádió- és tévéújságból: "Ki akar a tévében szerepelni? Ki tudná a közösséget szórakoztatni műsorral? És mit vinnél magaddal a VIT-re, Helsinkibe?" Ezekkel a figyelemfelkeltő mondatokkal, így Sugár Ágnes, kezdetét vette az MTV kulturális tehetségkutató sorozata, a Ki Mi Tud?.

Egyszerre elérkezett az idő minden fiatal számára, és végre megoszthatták egymással és közösségükkel elhanyagolt, magányosságra, bolondságra ítélt tehetségüket, szépségüket és szellemességüket mindenféle műfajban. Szerencsés időszak ez társadalompedagógiai értelemben is; az egyének afféle unortodox biológiai égésfolyamatát, a kamaszkort és vele a lázadást soha nem tapasztalt módon és az államnak megfelelően lehetett művelődési energiává alakítani; és így megmutatni, hogy mit tudunk. Mindent.

Nagy György egy megsárgult kockás irkalap megszellőztetésével kezd, eleve olyan ez, mint egy levéltári dokumentum, tehát kvázi tudomány, szórakoztató is, Koncz Zsuzsa és Gergely Ágnes óra alatti levélváltása, amelynek lényege, hogy Zsuzsa látta a Ki Mit Tud? egyik részét, és abban egy srác "annyira ócskán énekelt", hogy szerinte érdemes volna nekik kettőjüknek elindulni. Mire azt a választ kapja Ágnestől, hogy ő nem erre "van beállítva" és így tovább, végül is elindulnak a versenyen, helyezést érnek el, és így választhatnak az akkori "legnagyobb áruház" készletéből. Két olvasólámpára esik addigra túlizgult lelkük választása. Az árukészlet csúcsa, ha jól láttam, egy szürke bőröndben elhelyezett lemezjátszó (az énektanárnőm nem tudott az iskolában nélküle közlekedni).

Hogy volt!? stúdiódíszlete olyan, amit a sok tévéműsort néző gyerek képzelhet az otthonosságot sugalló nappaliról, ahol a felnőttek beszélgetnek. Ezeken a kanapékon el- és megköszönés nélkül váltakoznak a meghívott vendégek, köztük a zsűritagok, például Szinetár Miklós, Petrovics Emil, Benkó Sándor, Sztevanovity Zorán, az előadók közül Kubik Anna, Tóth Enikő vagy a Generál együttesből Novai Gábor, aki a bandájával ennek a vetélkedőnek köszönhetően jutott el a Colosseum falai alá, ahol filmfelvétel készült (1972). Ilyen szép és kiművelt évek voltak 62 és 96 között, amíg volt Ki Mit Tud?. A nyilatkozók szerint mindenki nagyon akart, nagyon komoly volt és nagyon tisztességes, mivel mindez nem járt anyagi haszonnal, mi sem természetesebb!

Akkoriban az embereken végezhető médiakísérletek nem voltak okvetlenül halálosak, ez valóban így lehetett. Viszont be kell lássuk: teljesen érdektelen, "hogy volt". És ezt én vélem ilyképpen, aki akkor élt, tehát ismerősek neki az arcok, a tárgyak, túl ismerős az is, ahogy önmagukat és a körülöttük zajló világot látták, látják. Mindez azonban a kultúránk egy része volna. Akárhogy is, menthetetlenül elveszett, de veszett több is és így tovább.

Duna Televízió, január 28., 15.10

Figyelmébe ajánljuk

India Trip

Ha van zenekar, amely a Beatles munkásságából a pszichedelikus indiai vonulatot tette magáévá, az a Kula Shaker. A magyar fül számára hülye nevű angol együttes szívesen használ egzotikus keleti hangszereket, és a szövegeket néha szanszkrit nyelven szólaltatja meg Crispian Mills frontember.

A szivárgó szellem

  • Nemes Z. Márió

Petőcz András egy 1990-es jegyzetében írta Erdély Miklósról, hogy valójában nem halt meg, mert tanítványaiban él tovább, így az őt vállalók közösségének sikerei valójában az ő sikerei.

Más ez a szerelem

Horesnyi Balázs kopott ajtókból álló, labirintusszerű díszlete, a színpad előterében egy kis tóval, a színpad közepén egy hatalmas függőággyal, amelyben fekszik valaki, már a nézőtérre belépve megelőlegezi a csehovi hangulatot. A zöldes alaptónusú, akváriumszerűen megvilágított játéktér világvégi elveszettséget és tehetetlenséget sugall, jelezve, hogy belépünk az ismert csehovi koordináta-rendszerbe. Szabó K. István rendezése azonban tartogat néhány meglepetést.

A szabadság ára

Egy képzeletbeli, „ideális” családban a lehetőségekhez mért legjobb anyagi és érzelmi környezetben felnevelt gyerekek évtizedekkel később „visszaadják”, amit kapnak: gondoskodnak az idős szüleikről. Csakhogy a valódi családok működése nem minden esetben igazodik az elvárt képlethez.

Orbán Viktor, mint a háború egyik kutyája

A miniszterelnök és a köre továbbá a háború vámszedője és haszonélvezője is, hiszen az orosz energiahordozók folyamatos vásárlásával nemcsak a háborús bűnös Putyin birodalmi törekvéseit dotálja, hanem a beszerzési és eladási ár közötti különbség lefölözésével és megfelelő helyekre juttatásával a saját hatalmát is erősíti.

Oroszlán a tetőn

A cseh központi bank (Česká národní banka) az idén ünnepli száz­éves jubileumát, jogelődje, a cseh­szlovák jegybank ugyanis 1926-ban alakult meg. Működését háborúk, megszállások, rendszerváltások, az ország szétválása és pénzügyi válságok kísérték. A jegybank épületének tetején levő oroszlán és férfialak a független államiság, a stabilitás, a nemzeti identitás és a pénzügyi önállóság szimbólumai. Az oroszlánt a mindenkori politikai hatalom több alkalommal „ketrecbe” zárta, a korona a kormány kiszolgálójává vált.

Levegő a cintányérok között

Akkor vitte el a kincstár a szolidaritási hozzájárulás első részletét az önkormányzatoktól, amikor alig van bevételük. Ez abszurd helyzeteket idézett elő, Szentes például folyószámlahitelből tudta befizetni ezt a pénzt. Gulyás Gergely miniszter szerint ilyen a közteherviselés, nem kell sápítozni.