Nyitókép: a bécsi Kunsthistorisches Museum előcsarnoka. A szoborcsoport főalakjának lába közt épp ül valaki. Még nyitás előtt vagyunk. A férfi port törölget a szobor nemesebbik testrészéről. Bepillanthatunk. Oda, ahol a múzeumi gépezet működik. Amit pedig találunk, az szakmaiság, humor és ügyszeretet. Mivel jár egy jelentős múzeum újrarendezése? Ezt meséli el A nagy múzeum, méghozzá a KHM két évvel ezelőtti nagy projektje, a Kunstkammer berendezése kapcsán. A film okos, jól vezetett, szórakoztató, és meglepő részleteket is mutat: a kiállításrendezés megszokott elemei, a koncepcióalkotás nehézségei mellett ilyen a dolgozók közösségi életének megszervezése, az irodaközi rollerközlekedés; a pénzügyek és támogatási keret kisakkozásának műhelybeszélgetései. Mindezt csodás képek kísérik, felsejlik a ma már élőben látható műalkotások restaurálásának mikéntje. A 16. századi hajóautomatáktól kezdve a festményvásznak alatti bogarakig rálátni mindenre. A mindezt felölelő mese pedig egyszerre szokatlan és üdítő. Nincs narrátori hang, nincs fel-felbukkanó névmagyarázat a szereplők mellett. Nincs kiemelve egy figura sem, fogaskerekek mind a múzeumigazgatótól a takarítóbrigádig – nagyon erős a hierarchia elmosásának szándéka. Hogy mennyiben számít marketingközlésnek az, hogy az igényes működés kulcsa az egymás munkája iránti tisztelet, azt persze innen nehéz megítélni. De hajlunk rá, hogy elhiggyük, létezik ez a kicsit misztikussá emelt múzeumi szeglet, ahol ezt tényleg így gondolják.
Forgalmazó: Cinefil Co és a magyarhangya
