Dokumentumfilm

A nagy múzeum

Film

Nyitókép: a bécsi Kunsthistorisches Museum előcsarnoka. A szoborcsoport főalakjának lába közt épp ül valaki. Még nyitás előtt vagyunk. A férfi port törölget a szobor nemesebbik testrészéről. Bepillanthatunk. Oda, ahol a múzeumi gépezet működik. Amit pedig találunk, az szakmaiság, humor és ügyszeretet. Mivel jár egy jelentős múzeum újrarendezése? Ezt meséli el A nagy múzeum, méghozzá a KHM két évvel ezelőtti nagy projektje, a Kunstkammer berendezése kapcsán. A film okos, jól vezetett, szórakoztató, és meglepő részleteket is mutat: a kiállításrendezés megszokott elemei, a koncepció­alkotás nehézségei mellett ilyen a dolgozók közösségi életének megszervezése, az irodaközi rollerközlekedés; a pénzügyek és támogatási keret kisakkozásának műhelybeszélgetései. Mindezt csodás képek kísérik, felsejlik a ma már élőben látható műalkotások restaurálásának mikéntje. A 16. századi hajóautomatáktól kezdve a festményvásznak alatti bogarakig rálátni mindenre. A mindezt felölelő mese pedig egyszerre szokatlan és üdítő. Nincs narrátori hang, nincs fel-felbukkanó névmagyarázat a szereplők mellett. Nincs kiemelve egy figura sem, fogaskerekek mind a múzeumigazgatótól a takarítóbrigádig – nagyon erős a hierarchia elmosásának szándéka. Hogy mennyiben számít marketingközlésnek az, hogy az igényes működés kulcsa az egymás munkája iránti tisztelet, azt persze innen nehéz megítélni. De hajlunk rá, hogy elhiggyük, létezik ez a kicsit misztikussá emelt múzeumi szeglet, ahol ezt tényleg így gondolják.

Forgalmazó: Cinefil Co és a magyarhangya

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.