Film

Apu vagy anyu?

  • 2015. augusztus 16.

Film

Van az az általában könnyes melodrámák alapanyagaként hasznosítható helyzet, amelyben a válófélben lévő szülők harcolnak egymással gyerekükért. A gyengébb idegzetű, ám mélyebben érző fél sokat szenved, a gyerek meg fölfedezi, hogy anyja/apja is esendő ember.

Ezt az archetipikus helyzetet, ill. ordas klisét állítja a feje tetejére ez a francia vígjáték. Itt a jómódú, sikeres és kiegyensúlyozott szülők a legnagyobb békességben válnának külön, viszont, különböző okoknál fogva, egyikük sem óhajtaná a továbbiakban gondját viselni a három neveletlen kis- és nagykamasznak. Az eszközökben egyre kevésbé válogató páros azért tesz meg mindent, hogy mihamarabb elidegenítse magától a teherré vált kölköket. Mindketten megragadnak minden alkalmat, hogy nyilvánosan leégessék, megszégyenítsék, kiröhögtessék a srácokat.

Lehetne a film átütően humoros, ha bevállalná a minden szülőben felébredő, egészen természetes érzésre való reflexiót, miszerint „mit képzel ez a kis hülye”, és merne kissé kevésbé korrekten és veszélymentesen viccelődni a szülő-gyerek viszony zavarba ejtő ambivalenciáján. Ám itt biztonsági játék folyik, ártatlan csipkelődés. A papa rozoga viskóba költözteti kényelmes villához szokott utódait, míg a mama részegen randalírozik lánya házibuliján, ilyesmi. Vannak jobb és gyengébb poénok, jól kitalált és erőltetett jelenetek, de ez az egyetlen impulzus, a gyerekek kiutálása lökdösi előre az amúgy kiszámíthatóan csordogáló, másfél óráig sem tartó, mégis túl hosszúra nyúló történetet – amelynek végkimenetele egyetlen pillanatig sem kétséges.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.