Van az az általában könnyes melodrámák alapanyagaként hasznosítható helyzet, amelyben a válófélben lévő szülők harcolnak egymással gyerekükért. A gyengébb idegzetű, ám mélyebben érző fél sokat szenved, a gyerek meg fölfedezi, hogy anyja/apja is esendő ember.
Ezt az archetipikus helyzetet, ill. ordas klisét állítja a feje tetejére ez a francia vígjáték. Itt a jómódú, sikeres és kiegyensúlyozott szülők a legnagyobb békességben válnának külön, viszont, különböző okoknál fogva, egyikük sem óhajtaná a továbbiakban gondját viselni a három neveletlen kis- és nagykamasznak. Az eszközökben egyre kevésbé válogató páros azért tesz meg mindent, hogy mihamarabb elidegenítse magától a teherré vált kölköket. Mindketten megragadnak minden alkalmat, hogy nyilvánosan leégessék, megszégyenítsék, kiröhögtessék a srácokat.
Lehetne a film átütően humoros, ha bevállalná a minden szülőben felébredő, egészen természetes érzésre való reflexiót, miszerint „mit képzel ez a kis hülye”, és merne kissé kevésbé korrekten és veszélymentesen viccelődni a szülő-gyerek viszony zavarba ejtő ambivalenciáján. Ám itt biztonsági játék folyik, ártatlan csipkelődés. A papa rozoga viskóba költözteti kényelmes villához szokott utódait, míg a mama részegen randalírozik lánya házibuliján, ilyesmi. Vannak jobb és gyengébb poénok, jól kitalált és erőltetett jelenetek, de ez az egyetlen impulzus, a gyerekek kiutálása lökdösi előre az amúgy kiszámíthatóan csordogáló, másfél óráig sem tartó, mégis túl hosszúra nyúló történetet – amelynek végkimenetele egyetlen pillanatig sem kétséges.
Forgalmazza az ADS Service
