Film

Apu vagy anyu?

  • 2015. augusztus 16.

Film

Van az az általában könnyes melodrámák alapanyagaként hasznosítható helyzet, amelyben a válófélben lévő szülők harcolnak egymással gyerekükért. A gyengébb idegzetű, ám mélyebben érző fél sokat szenved, a gyerek meg fölfedezi, hogy anyja/apja is esendő ember.

Ezt az archetipikus helyzetet, ill. ordas klisét állítja a feje tetejére ez a francia vígjáték. Itt a jómódú, sikeres és kiegyensúlyozott szülők a legnagyobb békességben válnának külön, viszont, különböző okoknál fogva, egyikük sem óhajtaná a továbbiakban gondját viselni a három neveletlen kis- és nagykamasznak. Az eszközökben egyre kevésbé válogató páros azért tesz meg mindent, hogy mihamarabb elidegenítse magától a teherré vált kölköket. Mindketten megragadnak minden alkalmat, hogy nyilvánosan leégessék, megszégyenítsék, kiröhögtessék a srácokat.

Lehetne a film átütően humoros, ha bevállalná a minden szülőben felébredő, egészen természetes érzésre való reflexiót, miszerint „mit képzel ez a kis hülye”, és merne kissé kevésbé korrekten és veszélymentesen viccelődni a szülő-gyerek viszony zavarba ejtő ambivalenciáján. Ám itt biztonsági játék folyik, ártatlan csipkelődés. A papa rozoga viskóba költözteti kényelmes villához szokott utódait, míg a mama részegen randalírozik lánya házibuliján, ilyesmi. Vannak jobb és gyengébb poénok, jól kitalált és erőltetett jelenetek, de ez az egyetlen impulzus, a gyerekek kiutálása lökdösi előre az amúgy kiszámíthatóan csordogáló, másfél óráig sem tartó, mégis túl hosszúra nyúló történetet – amelynek végkimenetele egyetlen pillanatig sem kétséges.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.