Film

A nagy szépség

  • 2014. január 5.

Film

Sehol sem tudnak olyan erőszakolt életörömmel és kétségbeesett életéhséggel, ugyanakkor dekadens eleganciával rohadni, mint olasz filmekben. Valóságos zsánert képez az egyébként egytől egyig szerzői munkák hada, Paolo Sorrentino most Oscarért nevezett artisztikus búsongása is bőségesen merít Fellini és Antonioni (továbbá Pasolini, Ferreri, Scola, sőt Olmi és a Taviani testvérek) vonatkozó munkásságából.

Olyan A nagy szépség, mintha az Édes élet, a Satyricon, a Róma, illetőleg Az éjszaka, esetleg A nagy zabálás vagy A terasz forgatókönyvének random összeválogatott lapjaiból Wong Kar-wai operatőrével (Christopher Doyle) Lech Majewski készítene remixet.

A referenciákban bővelkedő film 65. születésnapját ünneplő és ünnepeltető hőse immár negyven éve nem alkot, csak reflektál. Egyetlen könyvét az is magasztalja, aki esetleg nem is olvasta, ő maga pedig a társasági eseményeken éli élvezetekben gazdag életét. Intellektusa briliáns, az ilyen természetű pengeváltásokban verhetetlen. A véleményvezéri státusszal be is éri: művészettel összefüggő interjúit mértékadó folyóirat hozza - ám az élet édességét már nem megjeleníteni, hanem megélni akarja.

Két és fél óra terjedelemben. Hihetetlen kifinomultságú beállítások, irodalmi (Céline-t név szerint is idecitálja az ambiciózus rendező, de minek), képzőművészeti (Rómában lehetne-e másképp?) és filmes (volna még egy sűrűn teleírt oldalnyi név) hivatkozások során át.

Többször is megemlíttetik, hogy a semmit műalkotássá fogalmazni lenne a valami. Itt viszont csak a felszínességet sikerül - felszínesen.

Forgalmazza a Cinenuovo

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.