Olyan A nagy szépség, mintha az Édes élet, a Satyricon, a Róma, illetőleg Az éjszaka, esetleg A nagy zabálás vagy A terasz forgatókönyvének random összeválogatott lapjaiból Wong Kar-wai operatőrével (Christopher Doyle) Lech Majewski készítene remixet.
A referenciákban bővelkedő film 65. születésnapját ünneplő és ünnepeltető hőse immár negyven éve nem alkot, csak reflektál. Egyetlen könyvét az is magasztalja, aki esetleg nem is olvasta, ő maga pedig a társasági eseményeken éli élvezetekben gazdag életét. Intellektusa briliáns, az ilyen természetű pengeváltásokban verhetetlen. A véleményvezéri státusszal be is éri: művészettel összefüggő interjúit mértékadó folyóirat hozza - ám az élet édességét már nem megjeleníteni, hanem megélni akarja.
Két és fél óra terjedelemben. Hihetetlen kifinomultságú beállítások, irodalmi (Céline-t név szerint is idecitálja az ambiciózus rendező, de minek), képzőművészeti (Rómában lehetne-e másképp?) és filmes (volna még egy sűrűn teleírt oldalnyi név) hivatkozások során át.
Többször is megemlíttetik, hogy a semmit műalkotássá fogalmazni lenne a valami. Itt viszont csak a felszínességet sikerül - felszínesen.
Forgalmazza a Cinenuovo
