Film

A német orvos

  • 2014. február 28.

Film

A hegyi tónál felújításra váró nyaraló egyetlen lakója egy megnyerő modorú, határozott fellépésű német doktor. Először a szállodát üzemeltető család éles eszű, érdeklődő kislányával köt barátságot, majd az ikreket váró asszony jóindulatát vívja ki, végül a gyanakvó férjet is maga mellé állítja.

De a baráti közeledés a reménybeli kísérleti alanyoknak szól. 1960-ban járunk, Patagóniában, a doktor pedig, aki "normális" növést ígér a vékony és alacsony kislánynak, életmentő beavatkozást az újszülötteknek, valójában a múlt század egyik legkeresettebb bűnözője, aki a náci fajelmélet "tudományos" megalapozásán fáradozik beteges megszállottsággal.

Mengele, az embereken kísérletező tömeggyilkos évtizedekig tartó sikeres bujkálása, sőt egyáltalán a létezése nem egy fikciós filmhez szolgáltatott kiindulópontot. E mostani argentin próbálkozás igaz történeten alapul, ezért közelítése mélyebb, érzelmi hatása erőteljesebb a korábbiaknál. Csakhogy mindezt thrillerként próbálja elmesélni, így érdektelenebb is az elődöknél.

Hátborzongató a környezet, az argentin diktatúra kegyéből csaknem érintetlen és virágzó hitlerizmusban éldegélő német közösség bemutatása (amely közösség a háborús bűnök emlékét gyengéden ápolja, a nácizmus szellemiségét öntudatosan őrzi). De tét nélküli a thrillerszál, hiszen a tények ismertek, tudjuk, hogy végül a gonosztevő menekül meg, és a nyomára bukkanó izraeli ügynök végzi a hó alatt. Így a felkavarónak szánt történet felmondja ugyan az antifasiszta leckét, ám nem tudja átélhetővé tenni a tragikumát.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.