Film

A német orvos

  • 2014. február 28.

Film

A hegyi tónál felújításra váró nyaraló egyetlen lakója egy megnyerő modorú, határozott fellépésű német doktor. Először a szállodát üzemeltető család éles eszű, érdeklődő kislányával köt barátságot, majd az ikreket váró asszony jóindulatát vívja ki, végül a gyanakvó férjet is maga mellé állítja.

De a baráti közeledés a reménybeli kísérleti alanyoknak szól. 1960-ban járunk, Patagóniában, a doktor pedig, aki "normális" növést ígér a vékony és alacsony kislánynak, életmentő beavatkozást az újszülötteknek, valójában a múlt század egyik legkeresettebb bűnözője, aki a náci fajelmélet "tudományos" megalapozásán fáradozik beteges megszállottsággal.

Mengele, az embereken kísérletező tömeggyilkos évtizedekig tartó sikeres bujkálása, sőt egyáltalán a létezése nem egy fikciós filmhez szolgáltatott kiindulópontot. E mostani argentin próbálkozás igaz történeten alapul, ezért közelítése mélyebb, érzelmi hatása erőteljesebb a korábbiaknál. Csakhogy mindezt thrillerként próbálja elmesélni, így érdektelenebb is az elődöknél.

Hátborzongató a környezet, az argentin diktatúra kegyéből csaknem érintetlen és virágzó hitlerizmusban éldegélő német közösség bemutatása (amely közösség a háborús bűnök emlékét gyengéden ápolja, a nácizmus szellemiségét öntudatosan őrzi). De tét nélküli a thrillerszál, hiszen a tények ismertek, tudjuk, hogy végül a gonosztevő menekül meg, és a nyomára bukkanó izraeli ügynök végzi a hó alatt. Így a felkavarónak szánt történet felmondja ugyan az antifasiszta leckét, ám nem tudja átélhetővé tenni a tragikumát.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.