Micsoda jólét! Akkoriban még egyszerű dolgokban mérték a szegénységet és gazdagságot, jobbára ételben, lakásban, kocsiban, nyaralóban, nyaralásban, de a jólét akkor is többet jelentett ennél, valamiféle világszemléletet, magabiztosságot, nyugalmat, a felesleges félelmek hiányát foglalta magába. Továbbá, mint a későbbiekben látni fogjuk: türelmet. Ám Stau városa a fogyasztási javakban sem szűkölködött, amit például Sztupa és Troché rögtön kiszúrtak, hogy mindenkinek, de tényleg mindenkinek volt autója. És milyen autója! Opelek, Mercedesek, Volvók, Citroënek, Fiatok, Peugeot-k… Sztupa és Troché csak bámultak, ami érthető is, hisz onnan érkeztek, ahol egy Moszkvics már a gazdagság legbiztosabb jelének számított, s ha össze is jött rá valakinek a pénz, éveket kellett várnia, hogy átvehesse, nem a minden sarkon megtalálható márkakereskedésben, hanem valami csepeli Merkur-telepen, vagy hol a búbánatban. Sztupa és Troché, ha Ómafához mentek, a HÉV ablakából látták mindig az autókat: várták, hogy leteljen a várakozási idő. Bocsánat, elkanyarodtunk, miként ez autóval közlekedvén azért megesik az emberrel, Stau városában erre, mármint az elkanyarodásra modern köztéri műalkotásokkal emlékeztetik is a polgárokat és a látogatókat, onnan lehet felismerni őket, hogy kivétel nélkül narancssárgák, bár a formájuk tetszőleges, de mindre fel van írva: Umleitung.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
