Film

Alapján

  • 2023. június 14.

Film

Ha egy műalkotás igaz történet, megtörtént vagy valóságos események alapján készült, felmerül a kérdés: mit akar az alkotó valójában elmondani a célra szelektált tények művé, szemléleti világegésszé szervezésével.

Egy mű hitelessége nem feltétlenül függ attól, hogy pontosan tükrözi-e a benne foglalt tényeket, de az eltérés csak akkor indokolt, ha általa a konkrét esetből ki nem bontható, általánosabb, mélyebb összefüggés jeleníthető meg. (Salieri természetesen nem kergette halálba Mozartot, a kreált konfliktus az Amadeus c. drámában és Miloš Forman remekmű filmadaptációjában azonban valami nagyon fontosat mond el a géniuszt letipró középszerűségről.) És mivel a mű nem tudja nem leképezni korát (nem csak a kifinomult költemény, de a ponyvaregény sem), a befogadás oldaláról nézvést még egy felületes krimi, egy eszképista operett is alapvető információkat hordoz a kor jellemző gondolkodásmódjáról.

Férfiak

A megbízható műfaji filmes szakemberként pályafutása során több tucat filmet (és tucatfilmet) rendező Richard Fleischernek a 60-as évek elején Bostonban véghezvitt, egész Amerikát megrázó sorozatgyilkosságot feldolgozó munkája (és alighanem csak ez az egy): film­klasszikus. Formai újszerűségét nemcsak az akkoriban divatos osztott képmező valóban kreatív, a drámai hatást fokozó, a részletek fontosságát hangsúlyozó használata adja, de az a dramaturgiai fogás is, hogy a thrillernek induló, nyomozós-rendőrös film a közepén fordulatot vesz, és onnantól a nyomozást (és annak összes vélt eredményét) zárójelbe téve az elkövető személyére, környezetére koncentrál. Amikor egészen más miatt a rendőrségen köt ki a magányos nőket öldöső – nem szatír, nem alvilági perverz, hanem minden nyomozói tapasztalatnak és feltételezésnek ellentmondva – kétgyerekes családapa, a szálak összekapcsolódnak. A nyomozók tudják, ki a gyilkos, az orvosok (merthogy a pszichiátriára kerül) tudják, ki a gyilkos, a nézők is tudják, ki a gyilkos – csak a hasadt személyiségű gyilkos nem tudja, ki a gyilkos. A nyomozást vezető ügyész (a gyakorlottan rokonszenves Henry Fonda) lemond arról, hogy bíróság elé állítsa a tettest, ha – szemtanúk és tárgyi bizonyítékok hiányában – megbizonyosodhat afelől, hogy csakugyan ő követte el a gyilkosságokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.