Film

Alapján

  • 2023. június 14.

Film

Ha egy műalkotás igaz történet, megtörtént vagy valóságos események alapján készült, felmerül a kérdés: mit akar az alkotó valójában elmondani a célra szelektált tények művé, szemléleti világegésszé szervezésével.

Egy mű hitelessége nem feltétlenül függ attól, hogy pontosan tükrözi-e a benne foglalt tényeket, de az eltérés csak akkor indokolt, ha általa a konkrét esetből ki nem bontható, általánosabb, mélyebb összefüggés jeleníthető meg. (Salieri természetesen nem kergette halálba Mozartot, a kreált konfliktus az Amadeus c. drámában és Miloš Forman remekmű filmadaptációjában azonban valami nagyon fontosat mond el a géniuszt letipró középszerűségről.) És mivel a mű nem tudja nem leképezni korát (nem csak a kifinomult költemény, de a ponyvaregény sem), a befogadás oldaláról nézvést még egy felületes krimi, egy eszképista operett is alapvető információkat hordoz a kor jellemző gondolkodásmódjáról.

Férfiak

A megbízható műfaji filmes szakemberként pályafutása során több tucat filmet (és tucatfilmet) rendező Richard Fleischernek a 60-as évek elején Bostonban véghezvitt, egész Amerikát megrázó sorozatgyilkosságot feldolgozó munkája (és alighanem csak ez az egy): film­klasszikus. Formai újszerűségét nemcsak az akkoriban divatos osztott képmező valóban kreatív, a drámai hatást fokozó, a részletek fontosságát hangsúlyozó használata adja, de az a dramaturgiai fogás is, hogy a thrillernek induló, nyomozós-rendőrös film a közepén fordulatot vesz, és onnantól a nyomozást (és annak összes vélt eredményét) zárójelbe téve az elkövető személyére, környezetére koncentrál. Amikor egészen más miatt a rendőrségen köt ki a magányos nőket öldöső – nem szatír, nem alvilági perverz, hanem minden nyomozói tapasztalatnak és feltételezésnek ellentmondva – kétgyerekes családapa, a szálak összekapcsolódnak. A nyomozók tudják, ki a gyilkos, az orvosok (merthogy a pszichiátriára kerül) tudják, ki a gyilkos, a nézők is tudják, ki a gyilkos – csak a hasadt személyiségű gyilkos nem tudja, ki a gyilkos. A nyomozást vezető ügyész (a gyakorlottan rokonszenves Henry Fonda) lemond arról, hogy bíróság elé állítsa a tettest, ha – szemtanúk és tárgyi bizonyítékok hiányában – megbizonyosodhat afelől, hogy csakugyan ő követte el a gyilkosságokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.