Alapján

Ha egy műalkotás igaz történet, megtörtént vagy valóságos események alapján készült, felmerül a kérdés: mit akar az alkotó valójában elmondani a célra szelektált tények művé, szemléleti világegésszé szervezésével.

Egy mű hitelessége nem feltétlenül függ attól, hogy pontosan tükrözi-e a benne foglalt tényeket, de az eltérés csak akkor indokolt, ha általa a konkrét esetből ki nem bontható, általánosabb, mélyebb összefüggés jeleníthető meg. (Salieri természetesen nem kergette halálba Mozartot, a kreált konfliktus az Amadeus c. drámában és Miloš Forman remekmű filmadaptációjában azonban valami nagyon fontosat mond el a géniuszt letipró középszerűségről.) És mivel a mű nem tudja nem leképezni korát (nem csak a kifinomult költemény, de a ponyvaregény sem), a befogadás oldaláról nézvést még egy felületes krimi, egy eszképista operett is alapvető információkat hordoz a kor jellemző gondolkodásmódjáról.

Férfiak

A megbízható műfaji filmes szakemberként pályafutása során több tucat filmet (és tucatfilmet) rendező Richard Fleischernek a 60-as évek elején Bostonban véghezvitt, egész Amerikát megrázó sorozatgyilkosságot feldolgozó munkája (és alighanem csak ez az egy): film­klasszikus. Formai újszerűségét nemcsak az akkoriban divatos osztott képmező valóban kreatív, a drámai hatást fokozó, a részletek fontosságát hangsúlyozó használata adja, de az a dramaturgiai fogás is, hogy a thrillernek induló, nyomozós-rendőrös film a közepén fordulatot vesz, és onnantól a nyomozást (és annak összes vélt eredményét) zárójelbe téve az elkövető személyére, környezetére koncentrál. Amikor egészen más miatt a rendőrségen köt ki a magányos nőket öldöső – nem szatír, nem alvilági perverz, hanem minden nyomozói tapasztalatnak és feltételezésnek ellentmondva – kétgyerekes családapa, a szálak összekapcsolódnak. A nyomozók tudják, ki a gyilkos, az orvosok (merthogy a pszichiátriára kerül) tudják, ki a gyilkos, a nézők is tudják, ki a gyilkos – csak a hasadt személyiségű gyilkos nem tudja, ki a gyilkos. A nyomozást vezető ügyész (a gyakorlottan rokonszenves Henry Fonda) lemond arról, hogy bíróság elé állítsa a tettest, ha – szemtanúk és tárgyi bizonyítékok hiányában – megbizonyosodhat afelől, hogy csakugyan ő követte el a gyilkosságokat.