Verzió melléklet

A tizenegyedik

Film

Nemcsak a tizenegyedik fesztivál, hanem a tizenegyedik vonatkozó melléklet a Magyar Narancsban.

Nincs ezen sok szépítenivaló: együtt élünk, a Verzió a születésétől fogva velünk van, szeretjük. Szeretjük, mert még mindig tudunk tanulni belőle, mert még mindig felkavar, s ha netán elbizonytalanodunk, pontosan megmutatja, hogy hol a helyünk: kivel vagyunk. Összenőttünk, ha szépen akarom mondani.

Összeszorultunk, ha nem annyira szépen. Évről évre, egyik filmről a másikra, egyik írásról a másikra: egyre szűkebb helyen, s nemcsak a vetítőtermek hirtelen beálló sötétjében, de valami nyomasztó külső sötétedésben is, egyre csak közeledve egymáshoz. De annyira, hogy most már érezzük a másik hátát. A mi hátunkon. Annak tudjuk nekivetni. Így állunk a Verzióval: hátat hátnak vetve, s jöjjön, aminek jönnie kell.

Tizenegy év távolából is kristálytisztán látszik, valaha az volt a jó a Verzióban, hogy közel hozta a távolt. Mert harcolj bár nap mint nap az ember jogaiért, abban a biztonságban és bizonyosságban élsz, hogy a magadét képes vagy megvédeni, s ezért lehetőségeid szerint azon vagy, hogy fussa energiáidból szűkebb s tágabb környezeted ez irányú dolgaiban is segítőleg részt vállalni. Ha sikerül, örülsz, ha nem, nos, akkor sem adod fel. De mi van akkor, ha úgy látod, hogy már nem külső erő, nem a segítőtársad, adott esetben a Verzió hozza közelebb a távolt, hanem jön az magától. Gyorsabban, mint kellene. Gyorsabban, mint szeretnéd. A tőled oly távolinak tűnő jogsérelmekről, társadalmi merényletekről, az elnyomásról beszélek.

Arról beszélek, ami itt, ezeken a lapokon következik, hogy az itt tárgyalt filmek játszódjanak bár Kínában, Szibériában vagy a bolygó legtávolabbi csücskeiben szegődjön az emberi jogok védelmébe a kamera, egy csomó róluk szóló írásban megjelenik a kitétel: „innen, Magyarországról nézve ez azért is fontos…”, „nekünk annál is többet jelent, hiszen…” De hát értik úgyis, hogy miről beszélek.

Így állunk a Verzióval: hátat hátnak vetve, s jöjjön, aminek jönnie kell. Egy újabb felkavaró, felemelő, nagyszerű emberjogi filmfesztivál!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.