Verzió melléklet

A tizenegyedik

Film

Nemcsak a tizenegyedik fesztivál, hanem a tizenegyedik vonatkozó melléklet a Magyar Narancsban.

Nincs ezen sok szépítenivaló: együtt élünk, a Verzió a születésétől fogva velünk van, szeretjük. Szeretjük, mert még mindig tudunk tanulni belőle, mert még mindig felkavar, s ha netán elbizonytalanodunk, pontosan megmutatja, hogy hol a helyünk: kivel vagyunk. Összenőttünk, ha szépen akarom mondani.

Összeszorultunk, ha nem annyira szépen. Évről évre, egyik filmről a másikra, egyik írásról a másikra: egyre szűkebb helyen, s nemcsak a vetítőtermek hirtelen beálló sötétjében, de valami nyomasztó külső sötétedésben is, egyre csak közeledve egymáshoz. De annyira, hogy most már érezzük a másik hátát. A mi hátunkon. Annak tudjuk nekivetni. Így állunk a Verzióval: hátat hátnak vetve, s jöjjön, aminek jönnie kell.

Tizenegy év távolából is kristálytisztán látszik, valaha az volt a jó a Verzióban, hogy közel hozta a távolt. Mert harcolj bár nap mint nap az ember jogaiért, abban a biztonságban és bizonyosságban élsz, hogy a magadét képes vagy megvédeni, s ezért lehetőségeid szerint azon vagy, hogy fussa energiáidból szűkebb s tágabb környezeted ez irányú dolgaiban is segítőleg részt vállalni. Ha sikerül, örülsz, ha nem, nos, akkor sem adod fel. De mi van akkor, ha úgy látod, hogy már nem külső erő, nem a segítőtársad, adott esetben a Verzió hozza közelebb a távolt, hanem jön az magától. Gyorsabban, mint kellene. Gyorsabban, mint szeretnéd. A tőled oly távolinak tűnő jogsérelmekről, társadalmi merényletekről, az elnyomásról beszélek.

Arról beszélek, ami itt, ezeken a lapokon következik, hogy az itt tárgyalt filmek játszódjanak bár Kínában, Szibériában vagy a bolygó legtávolabbi csücskeiben szegődjön az emberi jogok védelmébe a kamera, egy csomó róluk szóló írásban megjelenik a kitétel: „innen, Magyarországról nézve ez azért is fontos…”, „nekünk annál is többet jelent, hiszen…” De hát értik úgyis, hogy miről beszélek.

Így állunk a Verzióval: hátat hátnak vetve, s jöjjön, aminek jönnie kell. Egy újabb felkavaró, felemelő, nagyszerű emberjogi filmfesztivál!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.