Darja Hlesztkina filmje a maga kézzelfogható, földhözragadt valójában ragadja meg azt, amit posztszocializmusnak nevezünk. A valaha a Szovjetunió díszének számító, kézműves limuzinokat és elnyűhetetlen teherautókat gyártó ZIL-üzem mára csak árnyéka önmagának: nekropolisz, oszló város Moszkva testén belül, amelyet lassan újra birtokba vesz a természet, a macskák és galambok. A dolgozók most is a kapukon belüli munkanélküliséget gyakorolják: már nincs szükség kezük munkájára, ezért a régi idők dicsőségébe és becsontosodott kis rituáléikba kapaszkodnak. S egyszer csak a honvédelmi minisztérium váratlanul új limuzinokat rendel, ami életre galvanizálja a fásult, múltba dermedt munkásokat. Mintha visszautaznánk az időben: az interperszonális kapcsolatokban, a munkamorálban megelevenedik az elmúlt rendszer (a háttérben olykor diszkréten felcsendül egy-egy induló). Az autók a szégyenteljes, túlhaladni kívánt kor relikviáiból a nosztalgia tárgyai, a jelenkori Oroszország nemzeti dicsőségének jelképei lesznek. Ugyanakkor önmagukban is anakronisztikusak: ugyanolyan különös dinoszauruszok, mint azok, akik gyártják őket. A készítők nagy empátiával dokumentálják, hogyan veszítik el az emberek a kis időre visszakapott reményt és méltóságot: a rendelést indoklás nélkül visszavonja az állam. Az autók építésével párhuzamosan megtalálni vélték helyüket a posztszocialista korszakban, egy pillanatra elhitték, hogy van még helyük a világban. Akármennyire is elszakadni vágyunk az „átkostól”, azt sokszor elfelejtjük, hogy vele együtt a benne élt emberek élete is elenyészik.
Figyelmébe ajánljuk
Máris elkezdett elpárologni a gyermekvédelemre beígért 17 milliárd forint
Innen? Hová? Szabó Andrea választásszociológus és Rainer M. János történész lesz az élő Narancs-beszélgetés két vendége
Van új a nap alatt! Van szerencsénk egy olyan élő Narancs-beszélgetést beharangozni, amelynek apropóját egyszerre adja forrongó jelenkorunk és annak sok évtizedes, néha bizony évszázados előzményei.
Hallgatói aukció a Képzőn: a fiatal művészek pályakezdését és a rászoruló diákokat is támogatják
Második alkalommal rendezték meg a képzőművészeti egyetemen a jumpSTART eseménysorozatot, melynek zárásaként a halgatók alkotásaira lehet licitálni. A bemutatott művek mellett megismerhettük a kezdeményezés legfontosabb céljait.
Adatok a Tiszától: a Lázár-birodalom visszavág
Németh Balázs házhoz ment – írjuk –, de a Promenad24 tömegével félemlíti meg az embereket Csongrád-Csanád megyében.
Tuzson Bence, a nagy mókamester, úgy verheti át a Facebook algoritmusát, mint senki más
Létrejött egy oldal, ami olyan, mintha nem politikai tartalmakat gyártana, de közben a térség fejlesztéseit tervezhetik bemutatni vele.
A Fidesz házhoz megy
Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.
Szétpikkelyesedett egység
Az előadás a kortárs művészet elérhetőségét és megérthetőségét szerette volna reprezentálni, ennek jegyében tánc és fényjáték keretezett négy kortárs zeneművet.
Mint az itatós
Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.
Minden meg akar ölni
Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.
S most reménykedünk
„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.
Még a sajtot sem szereti
A cím rejtett paradoxona előre jelzi a mű tétjeit: a „hazám” és az „otthonom” nem egymást fedő kifejezések, mégis egymásra simulnak.