Darja Hlesztkina filmje a maga kézzelfogható, földhözragadt valójában ragadja meg azt, amit posztszocializmusnak nevezünk. A valaha a Szovjetunió díszének számító, kézműves limuzinokat és elnyűhetetlen teherautókat gyártó ZIL-üzem mára csak árnyéka önmagának: nekropolisz, oszló város Moszkva testén belül, amelyet lassan újra birtokba vesz a természet, a macskák és galambok. A dolgozók most is a kapukon belüli munkanélküliséget gyakorolják: már nincs szükség kezük munkájára, ezért a régi idők dicsőségébe és becsontosodott kis rituáléikba kapaszkodnak. S egyszer csak a honvédelmi minisztérium váratlanul új limuzinokat rendel, ami életre galvanizálja a fásult, múltba dermedt munkásokat. Mintha visszautaznánk az időben: az interperszonális kapcsolatokban, a munkamorálban megelevenedik az elmúlt rendszer (a háttérben olykor diszkréten felcsendül egy-egy induló). Az autók a szégyenteljes, túlhaladni kívánt kor relikviáiból a nosztalgia tárgyai, a jelenkori Oroszország nemzeti dicsőségének jelképei lesznek. Ugyanakkor önmagukban is anakronisztikusak: ugyanolyan különös dinoszauruszok, mint azok, akik gyártják őket. A készítők nagy empátiával dokumentálják, hogyan veszítik el az emberek a kis időre visszakapott reményt és méltóságot: a rendelést indoklás nélkül visszavonja az állam. Az autók építésével párhuzamosan megtalálni vélték helyüket a posztszocialista korszakban, egy pillanatra elhitték, hogy van még helyük a világban. Akármennyire is elszakadni vágyunk az „átkostól”, azt sokszor elfelejtjük, hogy vele együtt a benne élt emberek élete is elenyészik.
Figyelmébe ajánljuk
Az Alkotmánybíróság visszautasította a balatonföldvári kikötőépítők panaszát
A Kúria tavaly szeptemberi ítélete az utolsó érvényes döntés: a balatonföldvári Nyugati strandon vitorláskikötő nem építhető, a környezetvédelmi hatóságnak el kell utasítania a létesítésére vonatkozó kérelmet. Csakhogy a Balaton első strandkikötője időközben nem csak hogy felépült, hanem hónapok óta üzemel is.
"Hol a lóvé?" - kérdezték a helyiek a csőd elkerülése ellen küzdő Medgyesegyháza lakossági fórumán
Meg kell halnia valakinek ahhoz, hogy nő legyen az elnök – milyenek a női politikusok a képernyőn?
Taylor Swift új albumával még a mozikat is meghódította
Mindenhol és mindent visz a legújabb lemeze – csak épp a kritikusokat nem sikerült meggyőznie.
Ötször küldték el a leletéért érkező beteget, mert rossz volt a nyomtató
Azóta megjavították – tájékoztatott a szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ. Látlelet.
Kormánydöntéssel erőltetik Újpalotára a NER-milliárdos 65 méteres toronyházait
Varga Judit "visszatérése": sokat eláruló manőver az Orbán-rezsim bevett módszereiről és erkölcseiről
Négy éven át vezette az igazságügyi tárcát – róla is kiderülhet még bármi. Ha kell, még az is, aminek az ellenkezője sem igaz. És ha kell, ki is fog.
Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings
„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.
Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás
A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.
Mocskos játszma
Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.
33 változat Haydn-koponyára
Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.
Suede: Antidepressants
A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.