Verzió melléklet

Jasmine

Animáció+doku

  • - be -
  • 2014. december 7.

Film

Alain Ughetto szó szerint veszi az animá­ciót: gyurmafigurái valóban lelket kapnak, élettel telítődnek, ahogy felidéznek és újrajátszanak egy régi szerelmet. A Provence-ban élő rajzfilmes és dokumentarista levelekből, archív híradórészletekből, Iránban készült szuper 8-as felvételekből és személyes emlékekből építi fel a több műfaj elemeit kreatívan ötvöző filmet.

Jasmine és Alain jó harminc évvel ezelőtt ismerkedett meg egymással Franciaországban, ahol az Iránból érkezett ösztöndíjas lány az abszurd színházat tanulmányozza. Szenvedélyesen egymásba szeretnek, de Jasmine-nak hamarosan vissza kell térnie Teheránba. Naponta jönnek-mennek a levelek, és mindketten buzgón szervezik a viszontlátást: a lány elköltözik a családjától, és lakást bérel a belvárosban, ahol együtt lehetnek. Alain 1978. szeptember 8-án érkezik meg Teheránba: a „fekete péntek” napján, mikor Reza Pahlavi sah katonái tüzet nyitnak a hetek óta tüntetőkre.

Amit ma iszlám forradalomnak neveznek, az hasonlóan indult, mint az arab tavasz: a felkelők soraiban egymás mellett küzdöttek demokráciát akarók, éhséglázadók és vallási fundamentalisták. Az előbbiek illúziókkal eltelve várták a tizenöt éves franciaországi emigrációból a sah elűzése után hazatérő Khomeinit és a bölcs vezetése alatt megvalósuló igazságosabb társadalmat. Az iráni lázadás és polgárháború nem pusztán a háttere, hanem aktív résztvevője, alakítója lesz kettejük kapcsolatának. Amelyet titokban kell tartaniuk, sem a család, sem a barátok nem tudhatnak róla, csak a négy fal közé zárva lehetnek együtt, de ami igazán közéjük áll, az a győzedelmes forradalom. Miután szertefoszlanak a demokratikus illúziók és megkezdődnek a tömeges kivégzések, beindul az állami terror, Alainnek már nincs maradása Iránban. Jasmine még reménykedik, hogy kifullad, enyhülni fog a vallási furor, védené a hazáját, a népét, a kulturális különbségeket okolja kettejük eltávolodásáért. (Alain harminc évvel később bevallja, hogy érzéketlen volt: ha feleségül kéri Jasmine-t, ha kitart mellette, a lány vállalta volna a veszélyt, a három hétig tartó kalandos utat vissza, Franciaországba.)

Ezt az önmagában talán banális love storyt lenyűgöző képekben meséli el Ughetto. Egész várost épített fel hozzá, tömegjeleneteket kreált, és nemcsak a szeretkezést képes költőien színre venni kék és okkersárga gyurmafiguráival, hanem bonyolult és ellentmondásos érzelmeket is. A kézzel a szemünk előtt megformált, fény-árnyékkal életre keltett alakok vágyakoznak, szenvednek, szárnyalnak a boldogságtól, összeroppannak a csalódás súlya alatt az önéletrajzi elemekből és világpolitikai eseményekből összeszőtt történetben.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.