Film

A Ti! Magyarok, feketeszemmel címû könyv írója. A sötétben bujkáló ellenforradalmárokat riogató plakátra emlékeztetõ pózban mutat ránk könyve címlapjáról és a lámpaoszlopokra kent plakátokról, de arcán inkább mosoly, mint fenyegetés.

Felröppentek a hírek, hogy a Merlin Színház megbukott, és már küldik el a személyzetet. Ebbõl a színházigazgató szerint annyi igaz, hogy - mint mindig - anyagi problémákkal küszködnek, de elindítottak két új sorozatot, és decemberben négy bemutatójuk volt.

"Szeretném bejárni a Földet..." Emlékeznek még erre a Harangozó Teri-dalra? Hát igen. Modern Dances For The Advanced In Age címû albumával Gadó Gábor is a hatvanas évek felé fordult, ugyan az alábbiakban azt sem hallgatja el, ami most van.

Két év telt el Kiss Tibor - az újra koncertezõ Quimby együttes énekes-gitárosa - utolsó Narancs-interjúja óta (2003. január 9.), melyben azt sugallta, hogy komoly bajban van. És hát két év nagy idõ tud lenni, pláne, ha valaki Komlón, egy rehabilitációs intézetben tölti... Ezt követõen vettük fel újra a fonalat.

A hazánkban kevésbé jegyzett, ám nemzetközi szinten elismert olasz származású skót író, a beatirodalom fenegyerekének tartott Alexander Trocchi könyve nyomán készítette el komoly szakmai visszhangot kiváltó filmjét (Young Adam).

A Nyílt Társadalom Archívum (OSA), a Közép-európai Egyetem társ-intézménye szervezésében 23 ország 40, nemrégiben készült filmjét mutatják be. A fesztivál alapvetõ célja, hogy több szempontból és kritikusan tárja elénk a világot, annak sokféleségét és változásait; elõmozdítsa a kultúrák és az emberek közti megértést, ráirányítsa a figyelmet az emberi jogokra és a multikulturális értékekre, hogy a helyi és globális ügyek iránti felelõsségérzet megerõsödjék. A Verzió 2004-es programjában kiemelt szerepet kapnak a világ különbözõ pontjain élõ romák kultúráját, hagyományait, életkörülményeit megörökítõ filmek.

A dolog, vélné a Balkán dolgaiban járatlan nézõ, ártatlanabbul már nem is indulhatna. Filmünk bolgár alkotója - aki egyébiránt Belgrádban végezte a fõiskolát, és a dokumentumfilmezés nagy mesterének, Zelimir Zilniknek a tanítványa - egy isztambuli kocsmában kapcsolódik éppen kifelé, vegyes társaságban. De a balkáni kocsmákban kezdõdõ történetek ritkán érnek jó véget.

Az 1955-ös születésû holland független filmes mára több mint 50 mozgóképet jegyez. Az Észak-Korea: egy nap az életben címû mûvének a Verzió Fesztiválon lesz az õsbemutatója.

Semmi baj, csak új helyre viszik õket - mondták a raboknak. Egyenként vezették ki õket, a karjuk hátrabilincselve, bekötve a szemük. Hullabûz és vérszag. Letérdeltették, majd nyakszirten csapták õket egy vasrúddal. Elõrezuhantak. Ezután késsel átvágták a torkukat, levették róluk a bilincset, ha a ruhájuk nem volt nagyon véres, azt is. Aztán a verembe lökték õket. Késõ este lett, mire végeztek. És akkor még vissza kellett hajtatni a börtönbe, lemosni a húgyos-szaros teherautót - nem volt könnyû a börtönõrélet.

Ha egzotikus, színes-szagos, zenés-táncos filmre vágyik, az észak-iráni nomád cigányokról szóló Hitetleneket ajánljuk, ha szakítani akar a romák sztereotip és egyoldalú filmes megjelenítésével, a másik kettõt.

Hülye, hülyébb, leghülyébb, postás, rendõr, vasutas - skandálta a Kádár-korszak népe. Amit a tájékozott népfi imigyen toldott meg: titkosrendõr, titkosrendõr karszalaggal.

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

Tíz éven át hazai független társulatokban játszott, majd 1998-ban saját csapatot alapított. Azóta számos szakmai díjjal ismerték el színészi és rendezõi munkáját. Legújabb darabját (A sütemények királynõje, Magyar Narancs, 2004, november 11.) nemrég mutatták be a Szkénében.

Besorozták a szerb hadseregbe, részt vett az etnikai tisztogatásokban, megcsömörlötten dezertált, majd barátja meggyilkolásáért börtönbe került. Szerbiában járunk, 2004-ben: Lazar 10 év elteltével szabadul, otthonában azonban két boszniai menekült, egy anya és autista lánya fogadja. Goran Paskaljevic szerb filmrendezõ az 1998-ban forgatott Lõporos hordó sírva röhögtetõ balkáni kabaréja után, ír- és franciaországi kitérõkkel a háta mögött visszatért Szerbiába, hogy a Téli álomban lehangoló kórképet rajzoljon saját háza tájáról.