Formula C (Boris Mitic: Drága Dyana)

  • - borz -
  • 2004. december 2.

Film

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

A címszereplõ nem egy csaj, hanem egy kocsi, a Citro‘n gyártotta 1990-ig, de Európa keleti végein még elég sok fut belõle. Leszedik róla a karosszériát, minden sallangot, amiért vagyonokat áldoz, aki új autót vesz, csak az alváz és a motor marad, ráépítenek egy rakteret, aztán hadd menjen, külleme alapján nem kell hozzá rendszám, forgalmi, jogosítvány, de olyan gyors, hogy meg lehet lépni vele a rendõrök elõl.

A Dyana mindent visz. Akár az egész családot a betyárbútorral, ha úgy hozza a sors, hogy menni kell. Végigkövethetjük a teljes technológiai folyamatot a használt Dyana kinézésétõl és megvételétõl azon át, hogy az összeszokott team szétkapja az egészet, lebontják az alapokig - a gyerekek ezen a háromdimenziós mûszaki rajzon tanulják meg az autószerelést -, bádogból, deszkákból, kartonból kap egy új, funkcionális karosszériát, aztán a tulajdonos felspécizi ma-gának: van, aki szivargyújtót, CD-lejátszót, kistévét is épít bele. A rendõrség idõvel persze rájött a turpisságra, azóta nem tanácsos bedianázni a belvárosba, de ez is csak olyan, mint a papírbiznisz: meg kell locsolni, hogy nehezebb legyen, magyarázza egy kissrác, ezt persze az átvevõ is tudja, és leszámít valamennyit a súlyból, de úgyse vehet le annyit, mint amennyire én felvizezem.

Jól megvoltunk mi azelõtt is (mármint Tito alatt), mondják a cigányok, de most se rossz. Csak legyen meg az az egy-két dolog, ami nélkül nem lehet élni, meg az a még kettõ, ami nélkül nem érdemes. A Dyana itt létszükséglet, termelõeszköz, szenvedély, divat és státusszimbólum. Ami kocsiban a Dyana, az telefonban az Alcatel: az ezermesterek használt aksiból buherálnak szupergyors mobiltöltõt, de arról megy a tévé meg a világítás is. A márkahûség roma atlétái hosszan tanakodnak, milyen gyártmány lehet a Dyana. Tuti, hogy orosz. Esetleg kínai.

A fénypont a Dyanák bemutatása, ahogy a fantasztikus konvoj felvonul az esti Belgrádban. Imádom ezt a filmet. Pergõ, humoros, mint egy Kusturica-mozi, és olyan életszeretetet áraszt, hogy elszégyelled magad a rosszkedvedért.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.