Formula C (Boris Mitic: Drága Dyana)

  • - borz -
  • 2004. december 2.

Film

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

A címszereplõ nem egy csaj, hanem egy kocsi, a Citro‘n gyártotta 1990-ig, de Európa keleti végein még elég sok fut belõle. Leszedik róla a karosszériát, minden sallangot, amiért vagyonokat áldoz, aki új autót vesz, csak az alváz és a motor marad, ráépítenek egy rakteret, aztán hadd menjen, külleme alapján nem kell hozzá rendszám, forgalmi, jogosítvány, de olyan gyors, hogy meg lehet lépni vele a rendõrök elõl.

A Dyana mindent visz. Akár az egész családot a betyárbútorral, ha úgy hozza a sors, hogy menni kell. Végigkövethetjük a teljes technológiai folyamatot a használt Dyana kinézésétõl és megvételétõl azon át, hogy az összeszokott team szétkapja az egészet, lebontják az alapokig - a gyerekek ezen a háromdimenziós mûszaki rajzon tanulják meg az autószerelést -, bádogból, deszkákból, kartonból kap egy új, funkcionális karosszériát, aztán a tulajdonos felspécizi ma-gának: van, aki szivargyújtót, CD-lejátszót, kistévét is épít bele. A rendõrség idõvel persze rájött a turpisságra, azóta nem tanácsos bedianázni a belvárosba, de ez is csak olyan, mint a papírbiznisz: meg kell locsolni, hogy nehezebb legyen, magyarázza egy kissrác, ezt persze az átvevõ is tudja, és leszámít valamennyit a súlyból, de úgyse vehet le annyit, mint amennyire én felvizezem.

Jól megvoltunk mi azelõtt is (mármint Tito alatt), mondják a cigányok, de most se rossz. Csak legyen meg az az egy-két dolog, ami nélkül nem lehet élni, meg az a még kettõ, ami nélkül nem érdemes. A Dyana itt létszükséglet, termelõeszköz, szenvedély, divat és státusszimbólum. Ami kocsiban a Dyana, az telefonban az Alcatel: az ezermesterek használt aksiból buherálnak szupergyors mobiltöltõt, de arról megy a tévé meg a világítás is. A márkahûség roma atlétái hosszan tanakodnak, milyen gyártmány lehet a Dyana. Tuti, hogy orosz. Esetleg kínai.

A fénypont a Dyanák bemutatása, ahogy a fantasztikus konvoj felvonul az esti Belgrádban. Imádom ezt a filmet. Pergõ, humoros, mint egy Kusturica-mozi, és olyan életszeretetet áraszt, hogy elszégyelled magad a rosszkedvedért.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.