Formula C (Boris Mitic: Drága Dyana)

  • - borz -
  • 2004. december 2.

Film

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.

A címszereplõ nem egy csaj, hanem egy kocsi, a Citro‘n gyártotta 1990-ig, de Európa keleti végein még elég sok fut belõle. Leszedik róla a karosszériát, minden sallangot, amiért vagyonokat áldoz, aki új autót vesz, csak az alváz és a motor marad, ráépítenek egy rakteret, aztán hadd menjen, külleme alapján nem kell hozzá rendszám, forgalmi, jogosítvány, de olyan gyors, hogy meg lehet lépni vele a rendõrök elõl.

A Dyana mindent visz. Akár az egész családot a betyárbútorral, ha úgy hozza a sors, hogy menni kell. Végigkövethetjük a teljes technológiai folyamatot a használt Dyana kinézésétõl és megvételétõl azon át, hogy az összeszokott team szétkapja az egészet, lebontják az alapokig - a gyerekek ezen a háromdimenziós mûszaki rajzon tanulják meg az autószerelést -, bádogból, deszkákból, kartonból kap egy új, funkcionális karosszériát, aztán a tulajdonos felspécizi ma-gának: van, aki szivargyújtót, CD-lejátszót, kistévét is épít bele. A rendõrség idõvel persze rájött a turpisságra, azóta nem tanácsos bedianázni a belvárosba, de ez is csak olyan, mint a papírbiznisz: meg kell locsolni, hogy nehezebb legyen, magyarázza egy kissrác, ezt persze az átvevõ is tudja, és leszámít valamennyit a súlyból, de úgyse vehet le annyit, mint amennyire én felvizezem.

Jól megvoltunk mi azelõtt is (mármint Tito alatt), mondják a cigányok, de most se rossz. Csak legyen meg az az egy-két dolog, ami nélkül nem lehet élni, meg az a még kettõ, ami nélkül nem érdemes. A Dyana itt létszükséglet, termelõeszköz, szenvedély, divat és státusszimbólum. Ami kocsiban a Dyana, az telefonban az Alcatel: az ezermesterek használt aksiból buherálnak szupergyors mobiltöltõt, de arról megy a tévé meg a világítás is. A márkahûség roma atlétái hosszan tanakodnak, milyen gyártmány lehet a Dyana. Tuti, hogy orosz. Esetleg kínai.

A fénypont a Dyanák bemutatása, ahogy a fantasztikus konvoj felvonul az esti Belgrádban. Imádom ezt a filmet. Pergõ, humoros, mint egy Kusturica-mozi, és olyan életszeretetet áraszt, hogy elszégyelled magad a rosszkedvedért.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.