E film minden hõsének fülig ér a szája, és arról a klasszikus megelégedettségrõl számol be, amivel én a XVIII. századi irodalomban találkoztam utoljára. E boldog emberek kosovói roma menekültek, a boldogok szigete pedig egy cigánytábor Belgrád-külsõn, ahol se víz, se csatorna, se villany. Hulladékgyûjtéssel keresik a kenyerüket, fém, üveg, mûanyag, papír, rongy, bármi, ami használható és újrahasznosítható.
A címszereplõ nem egy csaj, hanem egy kocsi, a Citro‘n gyártotta 1990-ig, de Európa keleti végein még elég sok fut belõle. Leszedik róla a karosszériát, minden sallangot, amiért vagyonokat áldoz, aki új autót vesz, csak az alváz és a motor marad, ráépítenek egy rakteret, aztán hadd menjen, külleme alapján nem kell hozzá rendszám, forgalmi, jogosítvány, de olyan gyors, hogy meg lehet lépni vele a rendõrök elõl.
A Dyana mindent visz. Akár az egész családot a betyárbútorral, ha úgy hozza a sors, hogy menni kell. Végigkövethetjük a teljes technológiai folyamatot a használt Dyana kinézésétõl és megvételétõl azon át, hogy az összeszokott team szétkapja az egészet, lebontják az alapokig - a gyerekek ezen a háromdimenziós mûszaki rajzon tanulják meg az autószerelést -, bádogból, deszkákból, kartonból kap egy új, funkcionális karosszériát, aztán a tulajdonos felspécizi ma-gának: van, aki szivargyújtót, CD-lejátszót, kistévét is épít bele. A rendõrség idõvel persze rájött a turpisságra, azóta nem tanácsos bedianázni a belvárosba, de ez is csak olyan, mint a papírbiznisz: meg kell locsolni, hogy nehezebb legyen, magyarázza egy kissrác, ezt persze az átvevõ is tudja, és leszámít valamennyit a súlyból, de úgyse vehet le annyit, mint amennyire én felvizezem.
Jól megvoltunk mi azelõtt is (mármint Tito alatt), mondják a cigányok, de most se rossz. Csak legyen meg az az egy-két dolog, ami nélkül nem lehet élni, meg az a még kettõ, ami nélkül nem érdemes. A Dyana itt létszükséglet, termelõeszköz, szenvedély, divat és státusszimbólum. Ami kocsiban a Dyana, az telefonban az Alcatel: az ezermesterek használt aksiból buherálnak szupergyors mobiltöltõt, de arról megy a tévé meg a világítás is. A márkahûség roma atlétái hosszan tanakodnak, milyen gyártmány lehet a Dyana. Tuti, hogy orosz. Esetleg kínai.
A fénypont a Dyanák bemutatása, ahogy a fantasztikus konvoj felvonul az esti Belgrádban. Imádom ezt a filmet. Pergõ, humoros, mint egy Kusturica-mozi, és olyan életszeretetet áraszt, hogy elszégyelled magad a rosszkedvedért.
- borz -
