A mû a Belügyminisztérium Rendõr Filmstúdiójának 1956 és 1989 között forgatott oktatófilmjeibõl készült eredeti hanggal, az állambiztonsági jegyzetek és parancsok szövegeivel. Olyat láthatunk, amit annak idején is csak kevesen: a rendõrök közt elitnek számító politikai tisztjelöltek és a fõkapitányságok állambiztonsági állománya. A mozigépésznek vetítés közben ki kellett menni a terembõl, a szakadt és kivágott filmkockákat vissza kellett küldeni a BM-hez.
A film négy része bevezet a poloskaelhelyezés, a házkutatás, a beszervezés és a hálózati munka rejtelmeibe. De az is kiderül, hogyan élt a homo kadaricus. A retró szerelmesei láthatnak pongyolás házmesternét, Esterházy-kockás felöltõbe bújt reakcióst, bõrkabátos fakabátot, vadul bagózó, homlokát gondterhelten ráncoló kihallgatótisztet. Képeket abból az idõbõl, amikor a presszók asztalát még csipke borította, a mozik falát magyar színészek fotói, és nem volt szégyen a zokni és a nadrágszél közt kivillanó lábszár; viszont a konspirált lakás berendezésénél kötelezõ volt kikérni a BM külügyi osztályán rendszeresített lakberendezõ tanácsát.
Azok sem unatkoznak, akiket a technikai részletek érdekelnek - a jó házkutató nem hagyhatta a kapitányságon a gézpapucsot (ami nem hagy nyomot a parkettán), a mágnesmacskát (elrejtett vastárgyak kihalászásához) és a hullakeresõ készülékét. A legmegkapóbb mégis az egykori filmkészítõk erõfeszítésének nagysága. Nagyfilmes technikákkal, dramatizált jelenetekkel és jegyzett színészekkel (Juhász Jácint, Császár Angéla, Avar István és Horváth József) elõállítani olyan oktatóanyagokat, amit csak a kevés kiválasztott láthat. A tanulni vágyó belügyes megtudhatta például, mit kell tennie, ha lakásbehatolás közben megcsörren a telefon: nem szabad felvenni.
A konszolidált Kádár-korszakban húszezer ügynök tevékenykedett és hetvenezer embert figyeltek meg. Akár százezer felett lehetett az ún. hivatalos és társadalmi kapcsolatok - katonák, kalauzok, tanácsi hivatalnokok, pedagógusok és egészségügyi dolgozók - száma, akik hivatalból mûködtek együtt a III. fõcsoportfõnökséggel.
Az archív snitteket keretjáték kapcsolja egybe. A személyi követõ operatív állambiztonságiak egy hosszú hajú, puhány értelmiségit tartanak szemmel. A nézõ az objektívükön keresztül látja a férfit, feltehetõn ellenzékit, aki éli az életét, randevúzik, bulizik vagy az IKV-hoz készül, mert beázott a lakása. A képek alatt a belsõ rádión forgalmazott szövegeket halljuk, a rendõrök töketlenkedéseit és kommentárjait. A megfigyelõk éhesek, miközben a célszemély falatozik, ölelésre vágynak, miközben õ csajozik. Petri György 1981-ben írott sorai elevenednek meg: "Zuhog az esõ / te rohadék. / Te meg alszol / a jó meleg szobában, / vagy megpinázod a madarat. / Én reggel hatig rohadok / a csöndesedõ esõben. / Ki kell várnom a váltást, / ki kell várnom / amíg kikászálódsz a vackodból, / anyu mellõl."
Még mielõtt megsajnálnák õket, ne feledjük a Személyi követõ éji dalának záró sorait sem: "A kezembe ne kerüljél. / Mert röptödben megkopasztalak. / (É) Eljön még az idõ / amikor Dunát rekesztek veled."
- mág -
