Film

Amikor Sztupa és Troché szembesültek majomőseik tagadhatatlan létezésével, nem küldtek üdvözlő táviratot Darwinnak vagy senkinek sem. Nem röhögtek hangosan, de nem is voltak szomorúak, csak úgy tudatosult bennük, míg figyelmük az élet hétköznapi, apró dolgainál időzött.

Kis túlzás­sal „csak” ülnek és beszélnek. Mégis érdekesek azok az idegen életek, amik estéről estére találkoznak. Merthogy muszáj találkozniuk, nemcsak fizikailag a térben, hanem azokban a másik dimenziókban is.

Az országúti balesetnél bámészkodó tolvajnak megtetszik a vérszagra megjelenő tévés akciócsoport magabiztos, öntudatos serénykedése, és a következő lopás bevételéből vett kamerával másnap már ő is egy haldoklót filmez. Olyan közelről, olyan arcátlanul, hogy vele együtt az összes videóst elzavarják a környékről.

A saját fontosságukba feledkezett rendezők sorában Christopher Nolan a legnagyobb ász, csak az az átkozott komolyság, ami mostanában erőt vett rajta, a végstádiumban lévő Kubrick-tisztelet és a mat-fiz szakkör népszerű tételei mozgóképes ábrázolásának kényszere – szóval ezek mind és még néhány rendezői tikk kezd valami fémes mellékízt hagyni az egyébként minden filmre jutó fél tucat csodás képsor és ak­ciójelenet után.

A zsidó származásáról mit sem sejtő apácanövendék története tarolt az Európai Filmakadémia díjátadóján. A hatvanas években játszódó mű rendezőjével a lengyelek háborús bűneiről és a múltfeldolgozásra való hajlandóságukról is beszélgettünk.

Noam Chomskyval készített, animációs interjúfilmjével (Is the Man Who Is Tall Happy?) nyit az Anilogue fesztivál. De mi történik, ha a világ leghíresebb értelmiségije nem érti, mit zagyvál neki a világ leghíresebb francia filmrendezője? Milyen rajzfilmfigura Chomsky és milyen Gondry? Interjú.

Coming outról, Orbán Viktor leveléről és az ellenoldal megszelídítési kísérletéről is beszélt Kulka János – az interjút teljes egészében az e heti lapban találják.

A másolat másolata talán még nem az a verzió, amelyet csak a menthetetlen sorozatfüggők képesek őszintén élvezni, de máris bonyolódik a helyzet, ha hozzátesszük, hogy ezt a szériát – a történetet szabályosan félbevágva – mindjárt az első évadja után elkaszálták.

Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.

Hogyan lehetséges, lehetséges-e egyáltalán meg­békélés egy olyan társadalomban, ahol húsz évvel ezelőtt a hutu többség szó szerint megtizedelte a tuszi kisebbséget, azóta pedig – egy olyan kormányzat alatt, amelyben a kisebbségé a domináns szerep – változatlan lakossági arányok mellett, hatósági felügyelettel igyekeznek egységes, élhető országot teremteni?