Film

Sírok között

  • - kg -
  • 2014. december 8.

Film

Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.

A kitartó ellenszenvre az a korántsem mellékes körülmény adott okot, hogy az élete vége felé járó Ashby Block Matthew Scudder-sorozatának egyik ékkövéből, az Eight Million Ways to Die-ból készített nem csak Block szerint szörnyű adaptációt (a film nálunk az Egy lépés a halál, a könyv a Nyolcmillió halál címet kapta). A boldogság, ha megkésve is, de végül csak bekopogtatott a krimiíró New York-i otthonába – Block nemrég boldogan nyilatkozta, hogy Liam Neesonnak és a forgatókönyvíró-rendező Scott Franknek hála, végre megszületett az igazi filmes Scudder, és ezzel elérkeztünk az A Walk Among the Tombstones című, ’92-es Scudder-sztori 2014-es feldolgozásához. Ami nemcsak korrekt krimi, de Scudder valóban hasonlít a regények hol alkoholista, hol exalkoholista, saját szakállára dolgozó nyomozójához (Neeson még saját szakállt is kap). Az új Scudder-filmnek két apró hibája van csak. Az egyik, hogy ma már bármelyik televíziós krimisorozat (találomra mondjuk a nagyszerű Luther) bármelyik epizódjában több dráma van, mint ebben a becsületesen setét mozifilmben. A másik, hogy Liam Neeson annyira elhasználódott már az igazságosztó szerepekben, hogy akárhogy is néz, minden komolykodása erős déjà vu érzést áraszt. E két apróságtól eltekintve elnéztük volna még Scuddert más filmekben is, de az amerikai fizető nézők távolmaradása azt jelenti, hogy egyszeri séta volt ez a sírok között.

Az A Company filmje

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.