Film

Sírok között

  • - kg -
  • 2014. december 8.

Film

Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.

A kitartó ellenszenvre az a korántsem mellékes körülmény adott okot, hogy az élete vége felé járó Ashby Block Matthew Scudder-sorozatának egyik ékkövéből, az Eight Million Ways to Die-ból készített nem csak Block szerint szörnyű adaptációt (a film nálunk az Egy lépés a halál, a könyv a Nyolcmillió halál címet kapta). A boldogság, ha megkésve is, de végül csak bekopogtatott a krimiíró New York-i otthonába – Block nemrég boldogan nyilatkozta, hogy Liam Neesonnak és a forgatókönyvíró-rendező Scott Franknek hála, végre megszületett az igazi filmes Scudder, és ezzel elérkeztünk az A Walk Among the Tombstones című, ’92-es Scudder-sztori 2014-es feldolgozásához. Ami nemcsak korrekt krimi, de Scudder valóban hasonlít a regények hol alkoholista, hol exalkoholista, saját szakállára dolgozó nyomozójához (Neeson még saját szakállt is kap). Az új Scudder-filmnek két apró hibája van csak. Az egyik, hogy ma már bármelyik televíziós krimisorozat (találomra mondjuk a nagyszerű Luther) bármelyik epizódjában több dráma van, mint ebben a becsületesen setét mozifilmben. A másik, hogy Liam Neeson annyira elhasználódott már az igazságosztó szerepekben, hogy akárhogy is néz, minden komolykodása erős déjà vu érzést áraszt. E két apróságtól eltekintve elnéztük volna még Scuddert más filmekben is, de az amerikai fizető nézők távolmaradása azt jelenti, hogy egyszeri séta volt ez a sírok között.

Az A Company filmje

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.