Film

Sírok között

  • - kg -
  • 2014. december 8.

Film

Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.

A kitartó ellenszenvre az a korántsem mellékes körülmény adott okot, hogy az élete vége felé járó Ashby Block Matthew Scudder-sorozatának egyik ékkövéből, az Eight Million Ways to Die-ból készített nem csak Block szerint szörnyű adaptációt (a film nálunk az Egy lépés a halál, a könyv a Nyolcmillió halál címet kapta). A boldogság, ha megkésve is, de végül csak bekopogtatott a krimiíró New York-i otthonába – Block nemrég boldogan nyilatkozta, hogy Liam Neesonnak és a forgatókönyvíró-rendező Scott Franknek hála, végre megszületett az igazi filmes Scudder, és ezzel elérkeztünk az A Walk Among the Tombstones című, ’92-es Scudder-sztori 2014-es feldolgozásához. Ami nemcsak korrekt krimi, de Scudder valóban hasonlít a regények hol alkoholista, hol exalkoholista, saját szakállára dolgozó nyomozójához (Neeson még saját szakállt is kap). Az új Scudder-filmnek két apró hibája van csak. Az egyik, hogy ma már bármelyik televíziós krimisorozat (találomra mondjuk a nagyszerű Luther) bármelyik epizódjában több dráma van, mint ebben a becsületesen setét mozifilmben. A másik, hogy Liam Neeson annyira elhasználódott már az igazságosztó szerepekben, hogy akárhogy is néz, minden komolykodása erős déjà vu érzést áraszt. E két apróságtól eltekintve elnéztük volna még Scuddert más filmekben is, de az amerikai fizető nézők távolmaradása azt jelenti, hogy egyszeri séta volt ez a sírok között.

Az A Company filmje

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.