Film

Sírok között

  • - kg -
  • 2014. december 8.

Film

Lawrence Block főfoglalkozású krimiíró és hobbiszintű távgyalogló minden fórumon elmondta már az elmúlt 28 év során, hogy mennyire rühelli szegény Hal Ashby utolsó mozifilmjét.

A kitartó ellenszenvre az a korántsem mellékes körülmény adott okot, hogy az élete vége felé járó Ashby Block Matthew Scudder-sorozatának egyik ékkövéből, az Eight Million Ways to Die-ból készített nem csak Block szerint szörnyű adaptációt (a film nálunk az Egy lépés a halál, a könyv a Nyolcmillió halál címet kapta). A boldogság, ha megkésve is, de végül csak bekopogtatott a krimiíró New York-i otthonába – Block nemrég boldogan nyilatkozta, hogy Liam Neesonnak és a forgatókönyvíró-rendező Scott Franknek hála, végre megszületett az igazi filmes Scudder, és ezzel elérkeztünk az A Walk Among the Tombstones című, ’92-es Scudder-sztori 2014-es feldolgozásához. Ami nemcsak korrekt krimi, de Scudder valóban hasonlít a regények hol alkoholista, hol exalkoholista, saját szakállára dolgozó nyomozójához (Neeson még saját szakállt is kap). Az új Scudder-filmnek két apró hibája van csak. Az egyik, hogy ma már bármelyik televíziós krimisorozat (találomra mondjuk a nagyszerű Luther) bármelyik epizódjában több dráma van, mint ebben a becsületesen setét mozifilmben. A másik, hogy Liam Neeson annyira elhasználódott már az igazságosztó szerepekben, hogy akárhogy is néz, minden komolykodása erős déjà vu érzést áraszt. E két apróságtól eltekintve elnéztük volna még Scuddert más filmekben is, de az amerikai fizető nézők távolmaradása azt jelenti, hogy egyszeri séta volt ez a sírok között.

Az A Company filmje

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.