Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Film

Csillagok között

  • - kg -
  • 2014. december 14.

Film

A saját fontosságukba feledkezett rendezők sorában Christopher Nolan a legnagyobb ász, csak az az átkozott komolyság, ami mostanában erőt vett rajta, a végstádiumban lévő Kubrick-tisztelet és a mat-fiz szakkör népszerű tételei mozgóképes ábrázolásának kényszere – szóval ezek mind és még néhány rendezői tikk kezd valami fémes mellékízt hagyni az egyébként minden filmre jutó fél tucat csodás képsor és ak­ciójelenet után.

Értem, értem én, hogy… de hagyjuk is az értem-értemet, amikor Nolan legújabb korszakos remekművének, „ha csak 1 sci-fit nézel 20 évente, ez legyen az” opusának egyharmada arról szól, hogy ha közeleg a világvége, Matthew McConaughey, a mérnök-pilótából lett őstermelő, a gyermekeit egyedül nevelő amerikai apa kukoricaföldjeire néző szerény verandáján arról elmélkedik porba lábadt szemmel (a Földet porviharok sújtják), hogy a földművelés mennyire méltatlan a jobb sorsra ­érdemes amerikai férfi számára. Szerencsére a film harmadánál Matthew-t néhány embertársával kilövik az űrbe, hogy új otthont keressen egy komfortosabb és kevésbé poros univerzumban. És az űrben Nolan nem hibázik, mert ha épp nem a szeretet erejéről, a rela­tivitáselméletről, a féreglyukakról (elég, Steinmann, leülhet) dumcsiznak a szereplők, akkor olyan szemkápráztató kalandokba keverednek, amikhez foghatót csak a jóval kisebb igényű és ezért jóval szórakoztatóbb Gravitáció tudott. A családok sorsa sajnos minden fekete lyuknál erőteljesebben hat a majd háromórás remekműre, amiből jó háromnegyed óra valóban remek.

Forgalmazza az InterCom

Előző cikk a rovatban Dzsessz Sztálin alatt - Paweł Pawlikowski filmrendező Dzsessz Sztálin alatt - Paweł Pawlikowski filmrendező
Következő cikk a rovatban Éjjeli féreg

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.