Film

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Nicolas Cage immár negyedszázada tapossa pályájának azt a peridusát, amelyet Korda György az első Sziget-fellépése óta.

Josh Margolin debütfilmjében van valami ismerős Sundance-édesség.

A magyar cím természetfilmre utal, de csak kicsit megtévesztő.

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Kate Garretsont (Julianne Moore) több filmre elegendő teher nyomasztja.

Biztosan igaza van annak, aki Ben Affleck karrierjének aktuális állásával igyekszik magyarázni, hogy miért volt szükséges egy kilenc évvel ezelőtt közepesen sikeres, ám helyenként tagadhatatlanul leleményes, és teljes egészében pofozkodós-lövöldözős filmet folytatni.

A film rendezője, James Gunn azonnali politikai vihart (és csodás reklámot) kavart könnyed kijelentésével.