Aki nem tudná (Dél-alföldi szaxofonegyüttes: Esthajnal)

  • - bandra -
  • 1998. január 29.

Film

Hogy a görögök fúvós hangszerrel ábrázolták a zene múzsáját, az korántsem véletlen. Számoltak Grencsóval, számoltak Dreschsel vagy éppen az újabban felbukkant Dél-alföldi szaxofonegyüttessel.

Ennek a Dél-alföldi szaxofonegyüttesnek a tagjai dél-alföldi születésűek; Szarvasról (Ágoston Béla - sípok, basszusklarinét, tenor- és altszaxofon), Zentáról (Burány Béla Pöcök - bariton- és szopránszaxofon), Szegedről (Resch Béla - bőgő), Tótkomlósról (Szokolay Dongó Balázs - szopránszaxofon, kaval, csövek) és Szentesről (Virág Tibor - dobok) hozta őket össze a free jazz iránti vágy és a népzene iránti elkötelezettség. "Ezzel az együttessel mindig válaszúthoz érkezünk -írják Esthajnal című debütáló CD-jük füzetkéjében -, ahonnan egyformán mehetünk vissza a gyökerekhez vagy előre, új utakat keresve." Nem mintha az volna a kérdés, erre-e vagy arra. A tét természetesen az, hogy létrejöjjenek a találkozási pontok - és jusson hely a hallgatók számára is -, még ha nem mondanak le egyik útról sem. Arányokról és kiforrottságról van szó, mint rendesen.

Valamikor ősszel, amikor élőben hallottam az együttest, már elkapott a svungja: ereje volt, hite volt, tisztességes nyersesége volt. Hozzám inkább a folkosabb, a "követhetőbb" fele került közel; attól tartottam, az improvizatív részekben több az öncélúság. Meg hát az is nyilvánvaló: koncerten az elszállás veszélye eleve benne van a pakliban. Most a stúdióviszonyok kedveztek nekem, csak az olyan elborultabb esetekben csúszik ki a talaj a lábam alól, mint amilyen például a Metropolis Shaman Song. De ez igazán nem jellemző, s különben is, magánügy.

A Dél-alföldi szaxofonegyüttest igazán rokonszenvesnek, mi több, szerethetőnek találom. Van egy népzenei ihletettségű, igen becsületes szaxofonegyüttesünk, aki nem tudná: gazdagabbak lettünk.

- bandra -

Rana In Fabula, 1997

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”