VERZIÓ melléklet

Anyám, egy háború és én

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2015. december 5.

Film

Évtizedeken, országokon és politikai rendszereken át ível a filmesszé és az énkereső-múltkutató lírai dokumentumfilm határmezsgyéjén található munka, amely inkább kérdéseket vet fel, érzeteket kelt, mintsem konkrét tudást adna át a második világháborúig visszanyúló életnyomozás végén. Ezért sok múlik azon, hogy a néző ráhangolódik-e a film érzékeny frekvenciáira.

A dramaturgiai kiindulópont az, hogy meghal a rendező kilencven­éves anyja, aki egy szovjet tiszttől esett teherbe az ukrán fronton még a második világháború idején. Erőszakról ez esetben szó sem volt, s bár az ápolónő anyának imponált a katona rangja, szerelemről sem – ezt majd a nácik elől a Szovjetunióba emigrált balos sváb katonában találja meg. Gyermekeivel együtt vele tart a ’40-es évek végén német földre, ahol új életet kezd, és ahonnan jó hatvan év után a lány, Tamara visszamegy kutatni a gyökerei, születési körülményei után.

A film realitása, az utazás és az idős, egykori ápolónőkkel folytatott beszélgetések az ukrán és az orosz vidék nyomorúságos képeivel, régi fotókkal, levélrészletekkel és világháborús archív filmfelvételekkel és a rendező személyes emlékeket idéző, nyelvileg emeltebb narrációjával keverednek. Nagy izgalmakat, sokkoló részleteket nem hoz a film, de rengeteg témát érint egy sajátos családi múlton keresztül abból a bonyolult 20. századból, amelybe mi, nézők is beleszülettünk. Tamara Trampe végül úgy jár, ahogy az szinte előre borítékolható: sokkal közelebb nem kerül a kitűzött célhoz. Maga az út a fontos. És ahogy ezt megmutatja nekünk.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.